Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

22 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. látja őt többé földi szem. Nem prédikálni akarok; nem azzal az igénynyel álltam ide, hogy tanítni akarjak, még csak vigasztalni sem; hiszen családtagok nevében szólok ... tehát csak búcsút venni akarok a halottunktól... Mi vagyunk itt, Baksay Sándor, a te lelki háznéped, a solti egyházmegye, a te «csöndes tractusod»; mi vagyunk itt. búcsúzni tőled és megáldani nyugvó porod. A te egykori gyülekezeteidnek presbyterei, kiket a te szelid lelked, pásztori bölcseséged több mint negyedszázadon át vezetett a békesség ösvényein; itt vannak küldöttjeik által egykori gyülekezeteid, melyek közül egyiket tűzvész romlásából, üszkéből-hamvából, másikat zúgó vizeknek árjából kiemelkedni, megépülni segített a te hívó. kérő szavad, a te hűséges pásztori gondod. Ez egyházmegye lelkipásztorai, valamint a gyülekezetek kicsinyeinek tanítói, valamennyien társaid a szolgálatban; kik valamennyien bölcs vezért, atyát, testvért s egyben meleg szívű, bizodalmas barátot veszítettünk benned és nincs egyetlen egy is közöttünk, ki baráti kezed szorítását, jóságos szívednek melegét ne érezte volna... Ezeknek nevében is szólok. És még azokéban, a kik közül egy sincs talán személy szerint jelen; vagy — úgy lehet — egy-kettö itt kesereg talán elvonulva, elvegyülve e gyászoló sereg sorai között. Az özvegyeket és árvákat értem én: ez egyházmegye lelkész és tanítói karának özvegyeit és árváit, kik szintén a te lelki háznéped valának, kiknek bús sorsát enyhíteni elmédnek egyik főgondja. munkásságod egyik elsőrendű czélja volt. Protestáns lelkész és tanító özvegye, árvája!... Istenem, mi volt ezeknek sorsa csak néhány évtized előtt még! ? Mikor még sem a közegyház, sem maga a haza nem volt csak annyira sem gazdag és erős, hogy ezeknek sorsát intézménynyel biztosítni, Ínségtől legalább menteni tudta volna?... Ezekre gondolva, mindig eszembe jut Hágár é s Izmael, kitaszítva az otthonból, a patriarchai sátorból, kiűzve az apai hajlékból... és indulnak a bujdosásnak, a sivatag pusztának, forró nap hevének, éjszaka sötétjének . .. Mikor Hágár elfáradt a bujdosásban; mikor Izmael éhségtől, szomjúságtól már-már halálra vált... és Hágár