Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

Dr. Baksay Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. 19 gették a híveket a templomhoz, hogy töltötték meg a gyönyörűségnek, az elragadtatásnak, a hitnek italával a szomjúhozó lelkeket. És ti temetőkerti fák és sírhantok, ha ti szólni tudnátok, csendes zúgásaitokban és fájdalmas dobogásaitokban kibeszélhetnétek, hány kételkedőnek, hány kétségbeesettnek oszlatta el az ő ajkáról megnyilatkozott erős hit a halálnak félelmét és nyitotta meg az örökéletnek boldog reménységét! A nyelv pedig, a melyen szólott, ez az édes magyar nyelv, szónoknak szájáról soha nem zengett érczesebben, teljesebben, mint mikor ő buzdított, intett; ha felemelt, ha magasztalt. Eljöttek az idők, midőn a hírnév tova terjedt e város határain, betöltötte az alföldi rónát, túlszárnyalt a bérczeken. A kúnszentmiklósi református lelkész neve országszerte ismertté és nagygyá lett. Jött a nemzeti szellem, jöttek a múzsák, emeltek mind magasabbra. Jött a társadalom a maga kitüntetéseivel. Jött az egyház tisztségeivel, méltóságaival. De Te ott a dicsőség, ott a nagyság magasságaiban is elsősorban a miénk maradtál... és szíved utolsó dobbanása, lelked utolsó lehelete is híveid felé irányult. A két élet egygyé lett! Csoda-e, ha minden keserűségek között, a miénk a legkeserűbb; ha minden fájdalmak között, a miénk a legnagyobb fájdalom. Most mikor a halál sötét szárnyainak suhogása e két •életet el akarja szakítani egymástól, külön váltok-e hát a földben? Vagy van erő. mely erősebb a koporsónál, vagy hatalmasabb a halálnál? Óh igen. a Te szíved, a Te szíved szeretete az, mely feltöri a sírnak zárait. Van minekünk egy féltett kincsünk, egy keblünkre szorított gyermekünk, ennek élete, ennek növekedése gondjainknak első tárgya. Te szívedre ölelted ezt. a mi intézetünket. Szellemi vezére voltál mindenkoron s most, hogy kisszerűségeiből bontakozik, mikor rakosgatjuk fejlődésének fundamentomait, Te nagy áldozatkészségeddel, nagy szíveddel egész Nébó-hegyet emeltél magadnak s annak tetejéről, mint bibliai Mózesnek mutatnak újjaid az igéret földe felé, hogy találjon ott otthont az atyai házat elhagyó, hogy találjon ott tudományt a bölcseséget szomjúhozó ... 26*