Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

13 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. száll, mint eső az ő tudománya és mint harmat az ő beszédje. Visszacsendül még?! Talán nincs egyetlenegy sem az egész lelkészi karban, a ki olyan természetesen beszélne, mint a hogy ő beszélt. Soha nem deklamált; soha kothurnust nem öltött, soha nem mennydörgött. Az Istennek beszéde élő és ható önmagában. Azt szinfalszakgatással erőltetni akarni: egyenes szakrilégium! És a milyen igazi ősi magyar nemesi, úri volt egész megjelenése és szeretetreméltó, megnyerő modora, egyenes jelleme és igazságérzete: épen olyan nobilis és előkelő volt minden kérdésben a felfogása, a nézete is. Oda künn a tömeg nagy zajjal követeli az 1848: XX. végrehajtását. «A várakozásban is van erö; türelmetlen csak az erőtlenség)) — csendesíti a zajt és figyelmeztet méltóságunkra. «Miként tápláljon bennünket a gazda, a kinek szolgálatában állunk: az az ő dolga; még csak azt sem mondjuk rá: úgy veszi hasznát! Hiszen nem bérért szolgáljuk hazánkat! — — «Közszellemünk tartozik megőrizni azt az előkelőséget, a melyet atyáink a mulandók kevély megvetésének neveztek.» Az ő egész egyházpolitikai, sőt általában állampolitikai álláspontja is a példázatbeli otthon maradt fiúban van megszemélyesítve, a ki hosszas húségéért még egy kecskefiat sem kapott atyjától, hogy azt vígan elköltse. «Ez a fiú volt-e az idősebbik. az elsőszülött, vagy nem: én nem tudom s most sem teszem kérdésbe; nem is az a kérdés, hanem az, hogy melyik maradt otthon, soha atyjának egyetlen parancsolatját is meg nem rontva. Lútom, hogy az a fiú nem ment tovább a gyöngéd szemrehányásnál s ezt kifejezve, nem gondolt többé a kecskefiúra." (1904 okt. 1. tartott püspöki jelentés.) Majd megjelenik a Ne temere, aztán a Borromeoencyklika. Minden lélek forrott; de Baksay nyugodt maradt. Fenséges méltósággal csak ennyit mondott: «Nem lehet sebezni minket úgy, hogy a haza is meg ne érezze, annyira össze van forrva a magyar protestáns egyház a magyar nemzettel!» Micsoda óriási erő és öntudat van ebben a hitben, ebben a meggyőződésben!