Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

11 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. den ? És hol hirdettethetnék hatalmasabban az örökkévalóság, mint épen ennél a koporsónál?! Azért jövénk ebbe a kunszentmiklósi templomba, hogy ezen a helyen, a melynek még a levegője is át van itatva a szinte félszázados prédikátori munkásság igéitől, egy gazdag léleknek kincseiből vigyünk magunkkal benyomásokat. Ne sértse hamvad, drága elköltözött, ha itt erről a kathedráról, a hol Te 4í) esztendőn keresztül állottal és soha meg nem engedted, hogy innét az Úrnak háromszor szent neve helyett más név még csak meg is említtessék, most mi Rólad emlékezünk és a Te nevedet emlegetjük — — Nem! — mégis nem jól mondám, — az Urat akarjuk most is Te éretted magasztalni és áldani, mert hiszen az Istennek emberei, az Istennek ajándékai is. Te, kunszentmiklósi gyülekezet és Te, dunamelléki egyházkerület hallod-e még az evangéliumnak azt a felséges beszédét, a melyet atyáitól vett örökségül, a kik több, mint négy századon át szolgáltak a Bükk- és a Sátorhegyek tövében, a Bodrog és a Hernád partjaitól el Somogy, Baranyán át a XVII. és XVIII. században a legnehezebb időkben, mindig híven és soha meg nem tántorodva? Halljátok-e, a mint megzendülnek a zsoltárok, a melyeknek gazdag keleti illatát, költészetét, zamatját, dallamát és zsolozsmáját úgy itta be már ott az oldi iskolában a gyermek-lélek, hogy késő vénségéig ezek gazdagították szívét és tették minden szavát, minden írását olyan csodálatosan színessé, üdévé, zamatossá és vonták be az ódonság nemes patinájával ? De szeretném, ha az Űr ebben a pillanatban megtízszerezné erőmet, hogy megtudnám eleveníteni és még egyszer elétek tudnám varázsolni — hogy jól és feledhetetlenül nézzétek meg — Baksay Sándornak typikus kálvinista, gyönyörű papi alakját, azt az igazi lelkipásztort, a ki egész komolysággal, a legszentebb meggyőződéssel hiszi és vallja, hogy a kegyelem-tana a mi örökségünk és hitvallásunk és a ki érezte azt a felelősséget, a mely egész a félelmetességig nyúlik fel. «Minő magnak kell annak a kegyelemnek lenni, a mely