Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

154 1915 október lö-áu. — 140. tésig a javasolt indítvány szerint értelmezi, feloldja és hatályon kívül helyezi. 140. A református egyetemes Konvent elnöksége 3081 1915. szám alatt a bírói letétben levő hagyományok kiutalása körüli eljárás tárgyában tudomásvételre és az adott esetekben való alkalmazás czéljára megküldötte az egyetemes Konventnek az 1915. évi május 27—29. napján 81 1915. szám alatt kelt következő határozatát: «Az egyetemes konvent határozatilag kimondja azt. hogy egyfelől szilárdan ragaszkodik református egyházunknak nemcsak az állami törvényekben, de az Ő Felsége legmagasabb szentesítésével ellátott egyházi törvényeinkben is biztosított autonómiájához, melynek alapján úgy egyházi, mint iskolai belügyeit a fokozatos egyházi hatóságok útján önállóan jogosult intézni, másfelől ismételten hivatkozik az 1790. évi XXVII. t.-cz., mint alaptörvényben lefektetett azon jogelvre, melyet a m. kir. Curia elvi jelentőségű határozataiban is több ízben kifejezésre juttatott (lásd a m. kir. Curia 5856/ 1909., 4588 1910., 5160 1910., 4058 1911., 5740 1911., 1857 1912. számú határozatait), hogy t. i. az alapítványokról szóló törvényeink csupán a főfelügyeleti jogot tartották fenn az állam számára, de ebben a hatalmi körben nemcsak hogy nem foglaltatik benne az a jog, hogy a kormány a jóváhagyás megadása által közremüködhessék az alapítvány létrehozásában, sőt ellenkezőleg az 1791 : XXIII. és XXIV. t.-cz. 1. §-a egyenesen kizárja a kormánynak azon közreműködési jogát, úgy. hogy a Curia szerint a bíróságok a meghatározott czélíal és rendeltetéssel vagy épen egy már létező jogalany vagyonjogkörébe vagy kezelése alatt álló intézmény részére tett hagyományoknál, az ily alapítványok jogszerű létesítését a kormányhatóság jóváhagyásától függővé nem tehetik és csakis azt vizsgálhatják, hogy a megengedhető czélra szolgáló alapítás ténye léte-