Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

11)15 október L22-én. — 60. 31 delmével, talán rövidebb idő alatt, mint gondoljuk, elérhetjük. Főtiszteletű egyházker. Közgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy nagybecsű türelmüket még néhány nerczre igénybe vegyem és az utóbbi időben lábra kapott vallásellenes törekvéseket, s annak ellensúlyozásaképpen a magyar haza földjén élö különböző ker. egyházak együttműködésének és a felekezeti türelemnek szükségességét néhány szóval méltassam. Sajnosan tapasztaljuk, hogy napjainkban, eltekintve a most dúló véres háború hatása alatt a lelkekben beállott örvendetes fordulattól, mely bár csak állandó lenne, az emberek figyelme inkább a praktikus élet szükségeire irányul, s az emberi törekvések központját nem a vallás, hanem egészen más érdekek alkotják. Megvallom, hogy ezt a törekvést bizonyos mértékben jogosultnak tartom. Elismerem, hogy a reális világ dolgai, melyekben korunk oly nagy elöhaladást telt. szintén az emberi lélek tevékenységének köréhez tartoznak. Csak az a baj, hogy az ilyen törekvések mellett igen könnyen megtörténik, hogy a vallás egészen háttérbe szorul és a léleknek Istenhez való vágyódását lúlharsogja a külvilág zaja. Pedig az ember Isten nélkül nem lehet el, s a vallásosság és erkölcsösség a legszorosabb viszonyban állanak egymással. Sokan vannak, a kik azt állítják, sőt kérkedve hirdetik, hogy a társadalomnak nincs szüksége a vallásra, mert az ember vallás nélkül is lehet erkölcsös és becsületes. Ez azonban nagy tévedés, mely elkerülhetetlenül romlásba vezet. Hiszen, hogy egyebet ne említsrk, vájjon n kötelesség, amelyet bármely hivatáskörben teljesítenünk kell, nem Isten akarata-e? Avagy teljesíthetjük-e azt mindig küzdelem és szenvedés nélkül? 1 Ja a kötelesség nem az Isten akarata, a kit szeretünk, azonnal -alkalmatlan törvénynyé válik, mely alól igyekszünk kivonni magunkat. Embertársaink szeretete is kétségen Idvül szép és szent dolog. De hogy ezt a szeretetet