Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

20 11)15 október L22-én. — 60. 134 kereste a betegeket, szegényeket, ügyefogyottakat ésárvákat, vigasztalva és boldogítva őket Isten országának javaival. Talán felesleges is mondanom, hogy mindezeket az istenes munkákat nemcsak méltánylom, hanem állásomból kifolyólag a leghathatósabban támogatni szent kötelességemnek is ismerem és mindenkinek odaadó, szeretetteljes pártfogásába a legmelegebben ajánlom. Ez az a ker. szocziális munka, melyről megfeledkeznünk vagy elhanyagolnunk nem szabad. Melegen ajánlom kiváltképpen az ifjúság gondozását és a diakonissza-ügyet, melyeket a lelkipásztori gondozással fontosság tekintetében egyenrangúnak tartok, de ezekkel ez alkalommal részletesebben foglalkozni nem akarok. Főtiszteleiű egyházker. Közgyűlés! Midőn püspöki tevékenykedésem körét és irányát egyebekben is röviden jelezni óhajtom, méltóztassanak megengedni, hogy hangsúlyozzam, hogy én állásommal nem tartom összeegyeztethetőnek a máról-holnapra változó napi politikával való foglalkozást. De egy politikai irányt mégis ismerek, a melyet egyedül tartok jogosultnak hazánkban és ez a magyar nemzeti politika, mely a magyar faj erkölcsi és anyagi súlyának emelésére és fejlesztétésére irányul, a mely a ref. egyházunknak is mindig politikája volt. Sajnos, volt idő, és ez az idő sokáig tartott, midőn az idegen és egyházunk iránt türelmetlen kormányzattal szemben összes szellemi és anyagi erőnket a létért való küzdés kötötte le. Sok ideig csak félkézzel munkálhattuk az Isten országát, mert a másikban karddal kellett védenünk egyházunk igazait. Hála az egek Urának! ez a helyzet alapjában megváltozott. Bö'cs és igazságos királyunk felvilágosodott alkotmányos kormánya alatt nem is tarthatunk attól, hogy azok a szomorú idők valaha még visszatérjenek. Hálásan ismerem el, hogy a magyar állam most már nem tekint minket kitagadott gyermekeinek, hanem az 1848 : XX. t.-cz.-ben lefektetett jogegyenlőség elvéből kifolyó'