Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.
1915. július 8.
1915 október 22-én. — 17. 21 1914. év végén közalapunk vagyona meghaladta a 6 milliót; a lelkészi nyugdíjintézeté a 9 milliót. Ennek a fejlődésnek természetes folyománya, hogy az egyházi adminisztráczió ma már valóságos jogtudomány. Te, tisztelt barátunk, mint egyházkerületi aljegyző, pénztáros, majd főjegyző, mint a legfontosabb bizottságoknak s magának az egyetemes konventnek is munkás tagja, mint a legnagyobb református egyház lelkészelnöke, 33 év óta forgatod az egyházi közigazgatás kerekeit. Munkaköröd és tudásod együtt fejlődött az adminisztráczió szervezetével. Ezért teljes a mi bizalmunk, hogy ebben a vonatkozásban is megőrzöd a törvényes rendet és a törvények tiszteletét s hasonlatos leszel Lukács evangélistának házépítő emberéhez, a ki «ásta és mélyen kivágta a követ s fundamentumot vetett kősziklán». Ez a 33 év reánk nézve nemcsak munkát jelent, hanem közös munkát is. E 33 év alatt mindig éreztük a te igazságszeretetednek, méltányossági érzésednek, egyéni szeretetreméltóságodnak és lelki szelidségednek kisugárzó hevét. E 33 év alatt a lelkünk összeforrt. És ma, midőn hozsannával fogadjuk az érdemnek és a jóságnak diadalát, e közgyűlés alkotó tagjai mindnyájan nemcsak a legmélyebb tisztelettel adózunk neked, hanem feléd sugárzik szívünkből a legtisztább baráti szeretetnek érzése is. Ennek a megokolt tiszteletnek, ennek a megérdemelt baráti szeretetnek felfelé törő fohászával kérem a nagy Istent, hogy koronázza meg szándékaidat és áldja meg minden áldásával nemes alakodat. A közgyűlés által nagy tetszéssel fogadott üdvözlő beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni rendeli. 18. Püspök úr az alább következő székfoglaló beszédet tartotta:
