Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.

1914. április 28.

8 1914 április 28-án. — 21. A ft. kerületi közgyűlés osztatlan érzelmeinek vélek ki­fejezést adni, midőn nagyméltóságú Szilasay Aladár egy­házmegyei gondnok urat legfelsőbb kitüntetése alkalmából a legmelegebben üdvözlöm. Nagy volt a mi örömünk, mert ezen kitüntetés által ő excellentiájának egyházunk és isko­láink körül tanúsított soha nem múló érdemei felséges királyunk részéről is méltányolva lettek; de nagy volt örömünk azért is — ennyi önzést engedjen meg ő excel­lentiája nekünk — mert most már öt egészen magunkénak tartjuk és egész erejére vélünk számot tartani. A mennyit őnagyméltósága egyházunk és iskoláink, theológiai inté­zetünk, nőnevelésünk, a keresztyén iljúság ne\elése érde­kében fáradozik, azt jutalmazza meg az isteni Gondviselés hosszú élettel, tartós egészséggel és mindazok boldogságá­val, a kik az ő nemes szívéhez közel állanak. Igaz meleg­séggel üdvözlöm Szilassy Aladár örökében egyházkerületi nagyérdemű főjegyzőnket, Benedek Sándor őméltóságát. a kitől már is sokban volt részünk, de a kitől mindnyájan még sokat, igen sokat várunk és remélünk. Tiszteleíleljesen üdvözlöm végül azon nagyérdemű férfiút, a kit legelöl kell vala említenem, az én szeretve tisztelt elnöktársamat, ft. Baksay Sándor urat egyetemes konventünk elnöki széké­ben és abból az alkalomból, hogy főpásztori hivatalát, mint egyházkerületünk püspöke, épen most 10 éve fog­lalta el. Tisztelt -közgyűlés! Egyházunk helyzetének nehézsé­geit mindnyájan érezzük. Sok gondot okoznak a népszám­lálás eredményei, melyek szerint, ha absolute nem is fogy­tunk, de viszonylag visszamentünk és a felekezetek közti arányszámunk állandó csökkenést mutat. Ezen jelenségek­kel és azok okaival foglalkozni jelen gyűlésünk keretén túl menne, de azt hiszem, ezen kérdést tanulmányozni egye­temes egyházunk önmaga iránti kötelessége. Nem lehetünk nyugodtak egyházunk és egyházunk intézményeinek hala­dása és fejlődése tekintetében sem; mert bár nem tagad­ható, hogy előre megyünk, de mégsem haladunk oly arány­ban, hogy a változott versenyviszonyok közt ugy megáll­juk helyünket, a mint az jövőnk szempontjából feltétlenül szükséges volna. Ezeket látva és észlelve nem szabad nyu­godnunk és mikor minden érdekkör mozog és igényeit be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom