Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.
1914. október 31.
11 168 1914 n-ovembev 2-án. — 61. egyházmegye által is jóváhagyatott, ezennel megerősíti; felhívja azonban a bölcskei egyházat, hogy az eredeti példányokban kiállított díjleveleket terjeszsze fel, a jóváhagyási, illetőleg megerősítési záradékok rávezetése végett úgy az esperesi, mint a püspöki hivatalokhoz. 59. Az alsóbaranya-bács-sziavoniai egyházmegye 1914. évi közgyűlésének 62. sz. a. felterjeszti Glöckner Károly ujsziváczi lelkész kérvényét, melyben nevezett lelkész a 125/1911. sz. kerületi határozat feloldását s eredeti díjlevelének jogerőre emelését kéri. Előadja, hogy az ő élete tartamára, szolgálati idejére közte és az ujsziváczi egyház között egyezség jött létre díjlevele 2., 4,. 5. pontjaiban foglalt természetlíeli járandóságokra nézve. Ez egyezséget az egyházmegye 1908. és 1911. évi gyűlésein helybenhagyta s az egyházker. közgyűlésre felterjesztette. A kerületi közgyűlés az egyezséget díj levél-módosításnak tekintette s mint ilyet erősítette meg, hatályon kívül helyezvén a régi díj levelet. E kerületi határozat azonban a lelkészi állás jövedelmét tetemesen megcsonkítja, amennyiben most megfosztja a megnövekedett búza-járandóságtól, majd később a kiparcellázandó régi temető eladásából származó tetemes összeg kamatjövedelmétől. Jegyzőkönyvi kivonatokkal igazolja, hogy díjlevél-módosítást senki sem kért, arra senki sem gondolt és hogy «az egyezség a készpénz, búza és régi temetőre vonatkozólag csak Glöckner Károly lelkész életének és szolgálati idejének tartamára köttetett", sőt elvi álláspontjánál fogva az egyházmegye sem díj levél-módosítást akart. Mivel tehát a 125/1911. ker. közgyűlési határozat a lelkészi jövedelmet megcsonkítja, mivel továbbá e határozatnak díjlevél-módosító első és másodfokú határozat nem szolgál alapul, kéri azt feloldani s a ker. közig, bíróság 25/1910. sz. Ítéletében kimondott elv alapján, mely szerint lelkész egyezséget fizetésre nézve nem köthet, az