Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1913.

1913. október 18.

VII. Függelék. 483 VII. Törvény czikk. Az egyházmegyék ezzel a törvénynyel is meg van, nak elégedve. Nagyobb változtatást egyik sem javasol. A kecskeméti egyházmegye vet fel itt egy elvi kérdést. Kimondatni kéri a törvényben, hogy a csupán énekvezérek ne jogosult, de kötelezett tagjai legyenek a nyugdíjintézetnek és helyettök a fenntartói díjat az illető egyházközségek fizessék. Ezen kívül az egyházmegyék az egyes §-oknál teszik meg módosító észrevételeiket. 6. §. A kecskeméti egyházmegye szerint kibővítendő következőleg: «Missziói lelkészek" szavak után beiktatandó : «állandósított hitoktatók, vallástanárok (a menynyiben más intézet részéről nyugalmi ellátásban nem részesülnek) és a tanítói állásra nem alkalmazott énekvezérek. de tagjai lehetnek" stb. Ezen kikezdésből: «és a tanítói állásra nem alkalmazott énekvezérek is» kihagyandó. A solti egyházmegye a f-ba beszúratni kívánja: «hitoktatók". 9. §. A solti egyházmegye e §-ban 40 szolgálati év helyett 35 évet kíván betétetni, továbbá kívánja, hogy a nyugdíj maximalis összege ne 4000 korona, hanem kinek-kinek a fizetése legyen, természetesen a megfelelő járulék befizetése mellett. 10. §. A kecskeméti egyházmegye e §-t az a) ponttól kezdve a következőképen kívánja szövegeztetni: <>a) ha állandó jellegű testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalukat még káplán segélyével sem képesek betölteni". (b) pont marad.) c) ha rájuk nézve egyházi közigazgatási bírói ítélettel munkaképtelenség vagy állomásukon sikeres hivatalfolytatási képesség hiánya állapíttatik meg. A c) pont esetében az eljárás rendszerint hivatalból indítandó meg, ha azonban az eljárás megindítását a gyülekezet tagjai kérik, a kérelemnek csak úgy adható* 31*