Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1913.

1913. október 18.

43 1913 október 20-án. — 04. 65. akár nincs, azért, hogy az esetleg be nem vált törvényeket módosítsa vagy újakat alkosson. Eltekintve attól, hogy a törvényhozó zsinat tartása az egyházkerületekre nagy anyagi terhet ró, gyakorlati szempontból is nagyon meggondolandó, hogy vájjon czélszerű-e a törvényeket minden 10 évben változtatni. Ugyanis tapasztalat szerint 10 év rövid idő arra, hogy egyes törvények az életbe átmenjenek és használhatóságuk teljes biztossággal megállapítható legyen vagy módosításuk mint az élet követelménye jelentkezzék. A bizottság azért a törvénynek a 10 évenkénti zsinattartásra vonatkozó imperativ rendelkezését vagy töröltetni vagy legalább odamódosítani kívánja, hogy «a törvényhozó zsinatot az egyetemes konvent 10 évenként vagy esetleg az egyházkerületek többsége által kívánt távolabbi időközökben hívja össze.» Ezen javaslatot a bizottság elfogadásra ajánlja. 7. Az I. t.-cz. 147., 154., 159., 171. és 175. §§-ai megállapítják, hogy az esperesek egyházmegyei gondnokok, egyházmegyei és kerületi jegyzők és tanácsbírák ott, a hol a tisztújítás nincs szokásban, élethossziglan választatnak. Egyházmegyéink nagy részében és egyházkerületünkön is eddig, az említett egyházmegyei és kerületi tisztviselők élethossziglan választattak. Ez alkalommal hat egyházmegye azt javasolja, hogy úgy az egyházmegyékben, mint az egyházkerületekben — a püspökök és főgondnokok kivételével — az összes tisztviselőkre nézve a tisztújítás a törvényben kötelezőleg mondassék ki és a tisztújítás ideje 10 évben állapíttassék meg. A felsőbaranyai egyházmegye pedig a tisztújítást a püspökökre és főgondnokokra is kiterjesztetni kívánja. A bizottság a 10 évenként való tisztújítás kötelezettségének törvényben való kimondását elfogadja, úgy azonban, hogy az alól a püspökök és főgondnokok kivétessenek. Ezeket a legfőbb egyházi méltóságokat nem akarja a bizottság a 10 évenkénti esetleges változásnak kitenni. Ezen állások betöltésénél az emberi élethez kötöttséget kívánja megtartani, annyival inkább, mert a püspök és főgondnok, mint ilyenek, állami törvényeink szerint az országos törvényhozás egyik házának is jogosított tagjai, tehát