Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

308 1912 november (i-án. — 196. alaphoz nem másodsorban van közük, hanem elsősorban ök tartoznak tanítóik ellátásáról gondoskodni, a mely feladatot a nyudíjalap is csak a fenntartó helyett teljesít. Ezt. Így, nem tehetem magamévá. Az iskolafenntartó gondoskodik tanítójának ellátásáról, de midőn tanítója nyugdíjba megy, akkor már nem lesz az ő tanítója. Ez indoklás szerint minden tanítói állás után két tanítót kellene az iskola fenntartónak fizetni, egy rendes működő és egy nyugdíjazott tanítót. A midőn egy 60 éves ember teljes nyugdíjjal megy nyugalomba, azért elsősorban és legfőképpen a nyugdíj jótéteményét élvezendönek kell áldoznia. A tanítók a maguk részéről az összes más nyugdíjintézeti tagokkal szemben a legkisebb arányban járulnak a nyugdíjintézet fenntartásához. A lelkész belépési járulékul fizeti évi javadalmának 33%-át, a tanító törzsfizetésének csak 5%-át; a lelkész évenként fizeti javadalmának 37a %-át, a tanító 2%-át; a lelkészi állást fenntartó egyház fizet 2 %-ot, a tanítói állás átán a tervezet szerint fizetne 4 %-ot. Ezek szerint részemről méltányosnak azt vélem, ha a fenntartó egyházközség tanítói állomása után is 2 %-ot fizet. S némi részben, — ha múlhatatlanul szükséges emelném a tanítók hozzájárulását is. Kívánatos lenne azonban, hogy (a közoktatásügy úgyis állami feladat) a tehertöbbletet vállalja az állampénztár. Az egyházak részéről ellőállandó kiadás többlet pedig fedezetet nyerhetne az adócsökkentési alapból. A törvénytervezetnek azon intézkedését, mely szerint az iskolafenntartók járulékai 1912. évi szeptember hó 1-től számítva lennének fizetendők, teljesen mellőzni kérem, mert egyházközségeink költségvetéseiket a legnagyobb körültekintéssel készítik meg, s ezen ujabb kiadás beállítása vagy folyó évi mérlegöket zavarná meg, vagy a jövő évre kettős terhet idézne elő. Tiszteletteljes észrevételeim kegyelmes figyelembe vételét kérelmezve, Fogadja Excellentiád mély tiszteletem nyilvánítását. Kúnszentmiklós, 1912 julius 28. Baksay Sándor püspök.