Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

260 191-2 november 6-án. — 175. Siófokon nem ilyen szomorúak az állapotok, mégis nehezebb szívvel fogunk hozzé, hogy elmondjuk róla. a mit akarunk, mert itt erősen meg kell hajtani a derekunkat az önmegalázkodásban. Meg kell ugyanis állnunk a kilitii lelkész előtt s azt kell neki mondanunk: te szegény falusi pap, te minden héten talán gyalogszerrel elmégy Siófokra, istentiszteletre gyűjteni össze a híveket, oktatni a gyermekeiket s e munkáért méltán várod jutalmadat. Tőlünk azonban jutalmat ezért ne várj, mert mi nem adhatunk. Nekünk egyéb vagyonunk nincs, mint hogy van néhány ilyen szegény falusi papunk, mint te, a kik munkálkodnak és felfelé néznek s onnan várják nemcsak az áldást és előmenetelt, hanem a jutalmat is. A siófoki egyház érdekében azonban egyházkerületi közgyűlésünk a Gusztáv Adolf egyesületnél kérvényüket első helyen hozta ajánlásba. Pesti egyházmegye. Ez egyházmegyéből azt jelentik, hogy itt Jvalóságos» missioi lelkészek nincsenek, mert missioi segélyt nem kapnak. Mi pedig azt mondjuk, hogy igenis vannak itt valóságos missioi lelkészek, kikben apostoli lélek lakozik, kik utánna mennek a tövisek között vergődő bárányoknak, mert a missioi jelleget nem a missioi segély adja, hanem ;i lélek és a tényleges munka. Abból pedig bőven van a pesti egyházmegyében. Eizsébetfalván, Rákosszentmihályon. Pestújhelyen, Budafokon, Vecsésen, Hatvanban Hévizgyörkön, Nyáregyházán, Örkényen, Isaszegen, Rákosligeten, Visegrádon bizony «valóságos» intensiv missioi munka folyik. A maglódi hívek leányegyházzá alakultak s tanítói állást szerveztek, Pestszentlőrincz fiók-egyházzá alakult s anyásítása folyamatban van, Pestújhely szintén fiók-egyházzá lett, Csepel is anyásítása érdekében fáradozik. Solti egyházmegye. A solti egyházmegyétől ez évben érkezett először jelentés, melyből azt látjuk, hogy a missiói munka ott sem uj keletű s megtermett magától, mielőtt rubrikákba szedték