Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

14 1912 november 2-án. — 1. 14 likai és a lelkiismereti szabadság mellett megálljanak. Ez arra emlékeztet és arra kötelez bennünket, hogy a változott viszonyok között is az ö hithűségük példája ragyogjon soha ki nem alvó fény gyanánt előttünk és hogy egyházunk érdekétől a magyar nemzet és nemzetünk alkotmányos szabadságának érdekét elválasztani soha ne engedjük. A legfőbb törvény e falak közt legyen a szeretet törvénye, a szeretet egymás között és a szeretet minden honfitársunk iránt felekezeti különbség nélkül. Egy perezre se felejtsük, hogy a keresztyén hit a szeretet vallása és egy perezre se felejtsük a Megváltó tanítását, hogy azonképen szeretjük őt, a mint egymást szeretni fogjuk. Isten áldása legyen e falakon és az Isten áldása legyen mindazokon, kik e falak között egyházunk és hazánk emelkedésén fáradnak és dolgoznak! Az erős református lélekről és mély bölcsességről tanúskodó beszéd elhangzása után szót kér Mészáros János tanácsbíró és konstatálva azt a tényt, hogy az egyházkerület székházának megszerzése körül az érdem oroszlánrésze fáradhatatlan főgondnokunkat illeti, kéri az egyházkerületi közgyűlést, hogy ezt elismerve, hálájának. elismerésének és igaz szeretetének kifejezése mellett, főgondnok úr elévülhetetlen érdemét jegyzőkönyvében is jegyezze fel, mit a közgyűlés, magáévá tevén a felszólaló úr által mondottakat, szíves örömmel teljesít, áldást kérve főgondnokunk munkás kezeire, melegen érző szívére, nemes lelkére, igaz életére. Főgondnok úr beszédének hatása alatt felszólal dr. Ivovácsy Sándor a budapesti református egyházközség főgondnoka és megemlékezvén arról, hogy az egyházkerület theol. intézetének félszázadon keresztül a budapesti református egyházközség adott otthont és bár maga is gyenge egyházközség voít, segítő karjaival még is ott állott egyházkerületünk emez intézete mellett. támogatva, emelve, segítve azt a fejlődés útján. Igaz örömét fejezi ki egyházközsége nevében a felett, hogy