Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1012 november 2-án. — /. 9 natni nem fog az, hogy Baksay Sándor egyénisége, hivatalos állása minden szakában fent és alant egyformán, gyülekezetének, a solti egyházmegyének és a dunamelléki egyházkerületnek a lelkek közt való békességet és a munkában való egyetértést jelentette. Segítségére volt neki ebben szeretetreméltó, megnyerő modora, egyenes magyar jelleme és szoros igazságérzete. De Baksay Sándorban nemcsak a lelkészt és püspököt, nemcsak az embert és hazafit, hanem a magyar irodalom egyik kiváló jelesét is ünnepeljük. Mi dunamellékiek oly szerencsések vagyunk, hogy immár egymásután két püspökünk a magyar irodalomnak is egyszersmind kiváló díszét képezi. Baksay Sándor itt maradt a régi nagy írói nemzedékből, hogy legyen, a ki elmúlt idők dicsőségét hirdesse és képviselje és tegye ezt szóval és tollal azon a klasszikus magyar nyelven, melyet hallanunk ma már ünnepszámba megy! Fogadja Méltóságod ezen egyházkerületi közgyűlésnek mélyen érzett, szívből fakadó üdvözletét! A Gondviselés sokszorozza meg éveit és kedves neje őméltóságának oldalán tegye áldotta és tegye boldoggá éltének nemes alkonyát. Indítványozom, hogy dr. Baksay Sándor szeretett püspökünk ünneplése, mint ülésünk első tárgya, emlékezet okáért jegyzőkönyvileg megörökíttessék. Az egyházkerületnek íőgondnok úr által tolmácsolt üdvözletét püspök úr megható szavakban megköszönvén, áldást mond az egyházkerületre, mely szeretetével, ragaszkodásával az ő élte alkonyának halványodó sugarát megaranyozta. A közgyűlés minden tagját mélyen megható beszéd után szólásra emelkedik egyházkerületünk lelkészi főjegyzője és a közgyűlés minden tagjának szívéből szólva meleg szeretettel üdvözli egyházkerületünk íőgondnokát főgondnokságának 10-ik évfordulóján, főgondnoki fáradhatatlan munkásságának egyik legnagyobb alkotása.