Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.
1911. október 21.
288 Í911 október 24-én. — 208. b) Meghagyja az espereseknek, hogy az ilynemű egyesületek alakulását és működését a kánoni vizsgálat alkalmával számon kérjék. c) Hangsúlyozza közgyűlésünk, hogy az ilynemű egyesületek alakításában és munkájában a tanítók a lelkészeknek segítségére lenni kötelesek. 208. Olvastatott az egyetemes konvent elnökségének hozzánk intézett 3198/1911. sz. következő átirata: Kivonat a magyarországi református egyház egyetemes konventjének Budapesten, 1911. évi április hó 26—29. napjain tartott ülésének jegyzőkönyvéből. 198. szám. A tiszáninneni egyházkerület 1910. évi 45. számú végzése szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 61,956. szám alatt, az oklevél nélküli tanítók minimális nyugdíjjal való eltávolítása ügyében kiadott rendeletéből folyólag felkéri az egyetemes konventet az iránt, hogy azoknak az oklevéllel nem biró tanítóknak érdekében, a kik' az országos nyugdíjintézetbe ennek daczára is felvétettek, emelje fel a miniszter úr előtt kérő szavát a végett, hogy ezek ne a minimális, hanem a jelenlegi fizetésöknek és korpótlékuknak megfelelő nyugdíjban részesíttessenek. A tiszáninneni egyházkerület felterjesztése által érintett miniszteri rendelkezés érthető megütközést keltett nemcsak a legközelebb érintett tanítóság körében, hanem azzal együtt az egyházi és iskolai ügyeink iránt érdeklődő szélesebben kiterjedt társadalmi körökben egyaránt. Egyes tanfelügyelők túlszigorú értelmezése és eljárása még tovább fokozta a felkeltett izgatottságot, minek folytán úgy tünt fel, mintha ez a rendelkezés a népiskolai tanügyünknek azokat a jobb sorsra érdemes munkásait szándékoznék sújtani, a kik tőlük telhető buzgósággal, kitartással állottak