Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. május 16.

i9ii május 16-án. — 16. 27 Azon kisebb függő kérdések, a melyek jelen közgyűlés által elintézésre várnak, a következők: I. Filep Irma részére az örökhagyó 1902 febr. 5-én kelt végrendeletében 1. pont alatt 10.000 koronát, 1903. julius 5-én kelt végrendeletében 5000 koronát hagyományozott, utóbbit anélkül, hogy az előzőleg hagyományozott 10.000 koronára nézve intézkedett volna. Miután a végrendelet e szövegéből nem volt elég világosan megállapítható, hogy a 10.000 koronás hagyomány az utóbbi intézkedés által nem tekintendő hatályon kivül helyezettnek, az 1910 nov. 26-án megtartott hagyatéki tárgyalás alkalmával az egyházkerületek jogi képviselői nem tartották magukat jogosítottnak arra, hogy a hagyományos által igényelt 15.000 koronát elismerjék és annak kifizetésébe beleegyezzenek. Időközben Filep Irma jogi képviselője, Kozma Gábor pozsonyi ügyvéd megújította a hagyományra vonatkozó követelést és annak per útján való érvényesítését is kilátásba helyezte. Alulírott tiszteletteljes véleménye az, hogy a 15.000 K hagyomány az örökhagyó halálától számított 4%-os kamataival együtt Filep Irmának kifizetendő, miután az 1902 febr. 5-én kelt végrendeletben foglatt 10.000 K hagyomány sem az 1903 junius 5-iki végrendeletben, sem egyébb végrendeletben kifejezetten hatályon kivül helyezve nincs, sem olyan kifejezés ezekben nem foglaltatik, a melyből a hatályon kívül helyezésre alaposan lehetne következtetni. A hagyomány megfizetésének megtagadása által tehát az örökösök minden valószínűség szerint pervesztesnek és az ezzel járó perköltség fizetésének tétetnének ki. Különben ilyen értelemben határozott a dunántuli egyházkerület is és ugyanilyen álláspontra helyezkedett a debreczeni ref. collegium jogi és gazdasági bizottsága. II. Veres Lajos, néh. Gelléri Szabó János unokaöccse, kinek a rokonok közül aránylag legkevesebb jutott a végrendeletek folytán, miután igényeivel és kérelmével már több ízben elutasíttatott, azzal a kérelemmel járul az egyházkerület elé, hogy méltányosság és az örökhagyó iránti kegyeletből, tekintettel nagyszámú családjára is, kegyeskedjék gyermekei részére mindaddig, a míg a legkisebbik fiú 20. életévét be nem tölti, évi nevelési pótlékot adomá-