Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1910.

1910. október 22.

350 1910 október 25-én. — e. b. ü. 15. iratokból pedig kitűnik, hogy Zoványi Jenő sem a fegyelmi eljárást elrendelő tiszáninneni kerület végzésében. sem az ellene emelt vádpontokban tanári esküje megszegésével vádolva nem volt. Erre vonatkozólag csak a vizsgálatot teljesítő bizottság intézett hozzá kérdést, melyre ő lelkészi esküjének benyújtott szövegével felelt. Az V. t.-cz. 34. §11. pontjára való hivatkozással először az első bírósági tárgyaláskor elmondott ügyészi vádindítványban találkozott. Erre ő ott s akkor élőszóval megfelelt, de természetes, hogy ezen élőszó a konventi bíróság elé nem jutott, míg a felebbező ügyész a maga vádindítványát a konvent előtt bőven kifejthette. Az ő védekezése a konventi bírósághoz annyival inkább nem juthatott, mert őt az első bíróság telmentvén. neki a felebbezési bírósághoz felterjeszteni valója nem volt. S igy olyan vád ellen, mely az ügyész vádindítványáig nem létezett s mely felebbezés után neki válasza adásra ki nem adatott s mely benyújtás esetén az V. t.-cz. 113. | alapján vissza is utasíttatott volna: ő írott okmánnyal nem védhette magát, mert annak beterjesztésére alkalma nem volt. Ezzel tehát igazolást nyert az, hogy theol. tanári esküjének hiteles alakban most benyújtott szövegét uj bizonyítéknak kell tekinteni, mert a beterjesztett kérvény nemcsak «valószínűvé" teszi, mint a törvény szövege kívánja, hanem alaposan kimutatja, hogy azt Zoványi az alapperben nem használhatta. 15. A dunamelléki ref. egyházkerület közigazgatási bírósága, a néhai Gönczy Benő volt gödöllői ref. lel kész hátralékban maradt lelkészi fizetésének a gödöllői ref. egyház által leendő megtérítéséért az örökösök által támasztott igénykeresetének tárgyában, melyben a pesti ref. egyházmegye közigazgatási bírósága 1910 szept. 15-én ítélkezett s mely ítéletet özv. Gönczy Benőné, Gönczy Berta, Gönczy Vilma, Gönczy Miklós, mint örökös, a meghirdetéskor élőszóval, 1910 szept.