Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

1907. júmius 19. 20. 21.

9 1901 június 19. — l(i. 17. Mohácsnál esett el az a királyunk, a kinek ajkáról utoljára hallott magyar szót a magyar; és attól fogva 15 király után, negyedfélszáz esztendő múlva 0 Felsége ajakán zendült meg először és zeng hozzánk e negyven év alatt folytonosan a magyar szó, melyet megértettünk: «Es lelkünk ezen szózattól Mint harmattól A hervadt virág éledt.® Magyar protestáns egyházunk 300 esztendős története egyszersmind a szenvedések és háborgattatások 300 esztendős története, mely alatt a protestántismus már szabadítóként üdvözölte azt a bölcs uralkodót, a ki legalább béíedezte atyáinkat palástja szárnyaival, s kiadta a parancsolatot, hogy ne bántsák. De mostantól fogva a történetírás meg fog emlékezni, hogy volt egy királyunk, a kinek 40 esztendei uralkodása alatt «a régiek elmultak, és mindenek megújultak», és a magyar református egyház lelkiismeretbeli szabadságának teljes birtokába lépett. És még egy harmadik tény! A legrégibb korszakoktól kezdve a most kezdődött századig, az egész világ történetében nem találok egyetlen nemzet életében is, — legkevésbbé a magunkéban. — egy 40 esztendeig tartó béke-korszakot. A történetírók, s magok a nemzetek is, a királyok dicsőségét harczaiktól és győzedelmeiktől mérik; de én nem emlékszem, hogy bármely nemzetet is a legdicsőségesebb harczok is boldogabbá tettek volna. Itt egy uralkodó, kinek trónja zsámolyánál hódolattal állunk; uralkodásának ez a 40 esztendős szakasza a békesség korszaka volt. Minden korszaknak, a mienknek is meg vannak a maga izgalmai, sebző kérdései, elégedetlenségei: de e kérdések színe megfakul, éke megtompul idővel, s hiszem hogy a későbbi korok történetírói majd ezt mondják: Volt egy királya a magyar nemzetnek, a ki 40 eszten-