Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

109. október 16.

1909 október 19-én. — 82. 99 Becsmen, Dobanovci, Surcsin a mult évben új missionáriust kaptak. Különféle építkezésekre sokat áldoztak, Dobanovczi a lelkészlakra 1050 koronát, Becsmen az iskolára 5250 koronát. Tiszakálmánfalván semmi lényegesebb változás nem fordult elő. Buzgó missiói lelkészünk mindent megtett, hogy ez idegen tengerben élő református, magyar véreinket megtartsa egyházunk s fajunk számára. Harang alapjuk gyarapítására segélyt kérnek. A központban a lelkész mindennapi iskolát tanít, szórványait rendszeresen látogatja. Sajnos e szórványokban az elnéptelenedés szomorú folyamatát látjuk. Mindössze három ponton lehet már csak istentiszteletet tartani. Zombor s körének szervezésével járó fáradságos s költséges munka még mindig a pacséri lelkész vállain nyugszik s egyházi hatóságaink nem sietnek sem terhén könnyíteni, sem költségeit visszatéríteni, vagy ezektől megkímélni. Missiói munkájának fő czélja Zombornak, mint központnak szervezése s az apatini polg. isk. vallástanítás volt. Utinaplójának tanúsága szerint 21 utat tett s ráköltött erre saját pénzéből 280 korona 70 fillért, mert szégyelt visszavonulni az általa földerített munkamezőről. Egyetemes konventünk Zombort és vidékét már rég missiói körré tette, de annak segélyezéséről, illetőleg elvi határozatának gyakorlati kiviteléről nem gondoskodott. E szerint tisztán a pacséri lelkész úr áldozatkészségének köszönhető, hogy a zombori ügy egyáltalában el nem aludt. Bétfalu, Haraszti, Szentlászló, Kórógy, Tordincze, Beska anyaegyházak lelkészei a hozzájuk csatolt szórványokat gondozták. Az alsóbaranya-bácsi egyházmegye a horvát-szlavon országi községeket az új zsinati törvényeknek megfelelően beosztotta református anya- és missiói egyházainkhoz, e beosztásba azonban egy tévedés csúszott be, a mennyiben puszta Mojavolja és puszta Zudia Beska szórványául tüntettettek fel, holott ez jogerős egyh. ker. határozat értelmében Maradékhoz tartozik. 6*