Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

10 l'.HHi szeptember $l-cn. — 13. nek első lapjai Szász Karoly püspök emlékezetének; mivel pedig arra, hogy egy terjedelmes és kimerítő biográfiát bárki is rögtönözhessen, az idő rövidsége miatt gondolni sem lehet, s ha lehetne is, az egy jegyzőkönyv keretébe nem volna foglalható, s mivel van kezünk alatt oly mű, mely az ilyen biográfiát méltán fogja helyettesíteni és ez dr. Szabó Aladár lelkésztársunknak Szász Károly fölött mondott, szeretet lelkétől áthatott emlékbeszéde, melynél én, irodalmi becsét tekintve is, mintául követendőbbet alig tudnék választani; indítványozom, kéressék fel dr. Szabó Aladár úr, emlékbeszédének jegyzökönyvünkbe iktatás végett átengedésére. Filó Lajos neve hozza most rezgésbe szivünket és tetézi gyászunkat. Egy évben születtek Szász Károlylyal, egy időben állottak munkába, amaz Nagykőrösön, ez Gyönkön, egy érdemben, egy elismerésben részesültek hosszú pályájukon és egy esztendőben csaknem együtt tértek meg az örökkévalóságba s most együtt szemlélik a mezőt, melyen vetettek, az útat, melyet befutottak és a mezőn és az úton a mi verítékező törekvéseinket és a vállakat, melyekre palástjok hullott. . . Filó Lajos kora ifjúságától fogva kerületünk jegyzője és tanácsbirája, reform, országos egyházunknak megtámadtatásának aggasztó napjaiban, ennek, jogainak egyik bátor és bölcs védelmezője. Theologiailag és a humanista tudományokban is legképzettebb elme, hivatalos teendői pontos teljesítésében a leglelkiismeretesebb, kathedrai építő hatásaiban a legsikeresebb, legmegáldottabb, vagy, mert nem szabad túloznom, minden bizonynyal egyik sokunk felett megáldottabb szolgája Istennek. Egyházához való ragaszkodását végrendeletében is megbizonyította. Családot nem hagyott. «Ime ezek az én anyám- és az én atyámfiai!» Ez volt gondolatában és jelentékeny vagyonának örökösévé, úgy, mint elébb szolgatársa (és mégsem úgy) az ő szeretett egyházát tette, melylyel az a nagy egyház 100.000 koronával gazdagodott