Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

III. Függelék. 267? fénye árad szét! Ne zúgolódjunk azért Szász Károly ravatalánál ! Sírjunk, de ne lázadjunk fel az isteni gondviselés ellen. Hanem bízva abban, hogy élete és munkája erőforrás lesz nemzetére és egyházára nézve, búcsúzzunk el tőle, mint a hogy ő búcsúzott egykor Arany Jánostól, meghatottan, de Isten akaratán megnyugodva: «Óh milyen nehéz annyi kapocscsal ide kötve, elszakadni ravatalodtól! Oly önzők vagyunk, hogy inkább akartunk szenvedni látni, még tovább is, a hogy évek hosszú során át panasz és zúgolódás nélkül szenvedtél, minthogy a mi szívünk sajogjon elvesztéseden. Pedig a ki halálodban megdicsőült arczodon, a kínoktól megszabadult, átszellemült vonásaidon a felséges nyugalmat látta, az csak áldhatja azt a kegyelmes isteni kezet, mely szenvedéseidtől megszabadított!" Dr. Szabó Aladár.