Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

III. Függelék. 263? mint egy esteli órában tartandó előadására várta, sorfalat állt a folyosón, azután meg, amikor megérkezett, a termet zsúfolásig megtöltötte. Elméleti tudásának egyik leghatalmasabb bizonyságtétele, a világbirodalom eposzairól írt műve is, egyetemi előadásaiból keletkezik. A nagy tudás, a mely műfordításaiban segítette, úgy látszik, költői szárnyalását némileg gátolta. De azért saját költeményei között is sok igazi gyöngye van irodalmunknak. Nem tudom, van-e olyan költői műfaj, a mire az irodalomtörténet vagy a poétika tanára Szász Károly költeményeiben példát ne találna. írt kedves kis gyermekimákat: Egyet az anyák kedvéért, a kik e sorokat olvassák, ide is jegyzek: Szívem a Jézusnál, Jézus a szívemben, Szerelmes Jézusom, Te se hagyj el engem! Engedj az éjjel is Öledben pihennem ! írt lírai költeményeket. Megénekelte a magyar zenét, a családot, a lángelmét, akár Pázmán Péterben, akár Károli Gáspárban, akár Munkácsy Mihályban jelentkezett, az emberi érzéseket, a melyek nagy tettekre hevítenek, a szép öreg asszonyt, — édes anyját — a kinél Ruth óta senki őszintébben nem mondta el s hívebben meg nem tartotta ama felséges fogadástételt: «A hova te mégy, én is oda megyek, a te néped az én népem s a te Istened az én Istenem», s mikor feltűnt előtte a szörnyű rém: hogy el fog veszni a magyar, — lantja húrjaiba, melyek rendesen lágyan zengtek, erős szenvedélylyel csapott be s ezt kiáltotta: Oh szűnj meg szörnyű, szörnyű rém Gyötörni ébren s álmomban ! Oszolj köddé a lég űrén S odaadom szívesen, a mim van. Háztüzem, fiam mosolyát, A sírt, mely egykor nyugtot ád, Csak ne üvöltsd, mint a vihar: Hogy el fog veszni a magyar. írt e mellett elbeszélő költeményeket is. «A visszatért", a melyben különben a modern társadalmi s a regeszerű elem nem olvad teljes egységgé, egyike a legbájosabb köl-