Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

256 III. Függelék. oly nagyra, mely többé egy közönség szűk korlátai között nem mozoghatott. Többre hivattatása országunk kormányzatának egyes szakaszaiban találta meg munkássága terét, s ne mondjátok, hogy ebben megszűnt lelkipásztor lenni. Továbbra is az maradt, és pedig szélesebb hatáskörrel, mint országos Egyházunk nagy érdekeinek eszköze, intézője. őrállőja, képviselője, védelmezője. Tudtuk ezt mindnyájan; tudta ö maga is, a nélkül, hogy csak egy pillanatra is megszűnt volna lelkében zengeni a felsőbb szózat : Sem ide küldöttelek én téged, térj vissza, hirdesd az én dolgaimat. Visszatért, és átvette a Török Pál kezéből kihanyatlott pásztorbotot, melyet a Dunamelléki Egyházkerület gyülekezetei nyújtottak néki. Minő munkákat végzett ez az élet két évtized alatt! Nem szólok kathedrai szolgálatairól a gyülekezetben, vigasztalásairól a templom tornáczában a szegények között, az árvaházakban az árvák között, a koporsóknál a gyászolók között; lelkének — mely minden pillanatban mindenütt jelen volt, a mint emberi lélek jelen lehet — állandó figyelmetességéről: hűségéről, mely folyvást számoltatja magát, s váddal fordul maga ellen, ha valamit holnapra halasztott. Az ö emlékezetes egyházlátogatási útját érintem csupán, midőn sorra vette a majdnem háromszáz gyülekezetet, a Mátrától a Száváig, a Balatontól a Tiszáig, prédikálván napról-napra más-más helyeken, más-más ezereknek más-más igéket; intvén, hívogatván, feddvén, fenyegetvén, és tanítván, vigasztalván, bátorítván, erősítvén a lelkeket Istennek ez a nagy szolgája! Ó Atyámfiai! Enyészendők. mint ö, de halhatatlanok, mint ő, őrizzük meg nevét, és megemlékezvén az ö cselekedeteiről, tegyünk bizonyságot felőle: Hív volt! * Azután eljött az idő, midőn ugyanaz a szó, mely az ő lelkét vezérelte, azt mondotia néki: «Tiltsd meg a te szádat, mert nem szólasz többé az én nevemben!* Ali! tanúi voltunk, mikor ez a szózatos ajak imádsága felén e szóval záródott be: Legyen meg a te akaratod! Mikor a hang, az egykor szívek mélyéig ható, elvesztette érczét.