Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

III. Függelék. 253? feketébe öltöztek, a kiben a Dunamelléki Egyházkerület a maga kegyes püspökét, a budapesti szent és nemes egyház a maga bölcs és szeretett lelkipásztorát tisztelte, és oszlopára méltán jegyzi fel: Nem halsz meg, hanem élsz, és hirdeted az Urnák dolgait. -k Élni! Abban az értelemben veszem e szót, melyben azt hitünk és reménységünk, mindenekfelett pedig szeretetünk ismeri és alkalmazza; melynek vigasztaló bizonyossága szent vallásunknak legtündöklőbb drágaköve. Élni annyi, mint cselekedni. Ezt a magyarázatát az életnek az adta minékünk, a ki ezt mondotta: Az én Atyám mindörökké munkálkodik, és én is munkálkodom. Szükség nékem annak cselekedeteit cselekednem, a ki engemet elbocsátott. Mit jelent ez? Nézzétek mindnyájunk feje és élete fölött megközelíthetetlen magasságban azt az életet, melynek munkássága históriailag csak három esztendőre, valóságban pedig az örökkévalóságra terjed. És annak folytonosan ható munkásságát a lelkekben, melynek láttára minden kevélység megalázódik, minden ajak a csudálkozás miatt megnémul, és a megváltottak országa örömben ragyog; kinek neve mindörökre oszlopa marad az erőtlennek, kincse a szegénynek, bizodalma a bűnösnek, jutalma a hívségnek, reménysége a haldoklónak; kinek jótéteit 19 század élvezte; s kinek az egymásra halmozódó jövendő századok áhítattal várják újabb és újabb diadalmait. Ő él és cselekszik, és mindörökké munkálkodik. Legyenek áldottak, kik az ő életét élik, és cselekedeteit cselekszik ide alant. Azok között, kik joggal számot tarthatnak ez áldásra, szemléljük ezt az életet. Nemzetünk, nyelvünk, irodalmunk, szent Egyházunk nagy alkotmányában egy kő volt ez. És ugyanez a kő marad továbbra is, az apostol szavai értelmében: élő kő, mely élt és él továbbra is; munkált és munkálni fog továbbra is, hirdetvén az ő Urának csudadolgait, M