Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

25 kapcsoltad, hogy most felejtik a mi bennem emberi, hanem arról emlékeznek meg, a mi a te részed énbennem. Áldj meg engem továbbra is a te népedért. Földi életemre nézve cselekedjél úgy velem, a mint tenéked jónak tetszik: de míg itt élek, lelki kegyelmeidhez adj több-több kegyelmeket, hogy szólhassak mindenkor hitből, szeretettel, hivséggel, míg áldó kezed rajtam nyugoszik; és alázatos tűréssel, szent reménységgel, mikor kezedet megnehezítvén rajtam, arra méltóztatsz, hogy szenvedjek a te nevedért, hogy még halálomban is híven hirdethessem igazságát az én Istenemnek, kiben hamisság nincsen. O én Uram, ki erőt adsz énnékem, most felemelem kezeimet: áldd meg ezt a népet, nem én érettem, hanem azért a jó pásztorért, a ki életét adta az ő juhaiért. Áldd meg a te egész földi anyaszentegyházadat, hirdettessed a föld minden határán a te evangeliomodat: e végre ruházd fel bátorsággal a te házad szolgáit és mindazokat, a kik ő velők együtt a te kicsinyeidnek gondját felveszik. Áldd meg ezt a várost, országunk Sionát; ennek minden lakosait, a kik más-más templomokban imádnak tégedet, de tégedet imádnak; kösd őket egymáshoz azzal a szeretettel, melyet a te szent fiad hagyott mindnyájunknak közös örökségül. Áldd meg ó mi királyunk a te földi képedet a mi királyunkat; országlásának nehéz gondjait jutalmazd meg népei hívségével, szeretetével; koronájának terhét fedezd el a te dicsőségednek sugaraival. Áldd meg az ő szolgáit, kik a mi népünk közül az ő tanácsában jobb és balkeze mellett állanak, a kik igazságban Ítélik a te népedet, és a te nevedben törvényt mondanak mi közöttünk. Áldd meg a mi édes magyar hazánkat, ennek drága földjét, atyáinknak a te irgalmasságodból ránk maradt örökségét. Kösd össze ennek fundamentomát a föld fun-