Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.
1904. március 19.
12 1904 márczius 19-én. — 3. 4. 5. urat a személyes megjelenésre kérje fel s az ő kíséretében térjen vissza, mely időig elnöklő főgondnok úr az ülést felfüggeszti. 10. Az ülés folytatólag megnyittatván, a küldöttség által meghívott püspök főtiszteletü és méltóságos Baksay Sándor úr, megjelenve a gyűlésben, meleg rokonszenvvel és zajos ovácziókkal fogadtatott s főgondnok úr által a következő nagyhatású s valódi ékesszólással előadott beszéddel üdvözöltetett: Van szerencsém főtiszteletü urat, mint megválasztott püspökünket a legszivélvesebben üdvözölni s egyszersmind felkérni, hogy ezen állás elfogadása iránt nyilatkozni méltóztassék. Midőn kerületünk a püspöki méltóságra főtiszteletü urat a szavazatok túlnyomó többségével megválasztotta, a legmagasabb egyházi állást ajánlotta a főtiszteletü úrnak fel, a melyet egyházi szervezetünk és alkotmányunk egyáltalán ismer. Külső formáit tekintve ez állás igénytelennek látszik, ámde jelentékeny az nemcsak magasztos czéljánál és hivatásánál fogva, hanem azért is, mert száz és száz egyházközség szabadon megnyilatkozott akaratának és bizalmának kifolyása. Mi a bizalmat főtiszteletü úrnak nem előlegeztük, mert a főtiszteletü úr háta mögött egy hosszú és érdemteljes pálya áll, 42 évi lelkipásztori és 26 évi esperesi működése rövid idő volt ahhoz, hogy pályája égboltozatán akárcsak egy bárányfelhő is mutatkozzék. Kérjük a Főtiszteletü urat, hogy annyi bizalommal jöjjön közénk, a mennyi bizalommal mi járulunk a főtiszteletü úr elé. Egyházunk nagy és fontos feladatok előtt áll, melyek közül küszöbön van az 1848. XX. t.-cz. szellemének hű végrehajtása s az abból folyó messzeható intézkedések. De ezen kérdéseken s egyházunk anyagi érdekein is felül áll a hitélet fejlesztése, egyházunk belső építése és erősítése. A mi egyházi szervezetünk kettős elnökséget ismer, mintegy jelképeül annak, hogy «királyi legyen a