Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

21 nyilatkozó hitének, buzgóságának, szeretetének megsokszorosítását parancsoló elköteleztetésében; több annál a czímnél fogva, — jól megkülönböztessétek: nem azzal a •czímmel, hanem annak a czímnek tartalmánál fogva, mely magában foglalja az ő kötelességei összeségét, — nevezzék püspöknek vagy superintendensnek, ő magyarul vigyázó: mint a vigyázó éjjel, nem hunyja be szemét, nehogy mikor az emberek aludnának, eljöjjön az ellenség; vigyáz nappal, a munkásokat serkentvén, de nem mögöttük állva, hanem előttük járva a munkában, nem parancsszóval dirigálva, hanem keze, szíve, elméje munkájával mutatva, mit miként kell cselekedni; vigyáz a harczban, nem valamely távoli biztos magaslatról, hanem a tábor élén forgatva az igazság jobb- és balkéz felől való fegyvereit; nem szóval, de példával és cselekedettel mutatva, miként kell kinek-kinek megharczolni a maga harczát: azaz hinni, szeretni, remélni; engedni, megalázódni, szenvedni; ellentállani, harczolni, meghalni, — és mindezekben keresni és megtalálni az életet. «Mert a ki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.» íme, a kit magatok előtt láttok, egy lelkipásztor, a ki több, mint más lelkipásztorok, ez órától fogva. Több a szolgálatban, melyre hűséget fogadott. Több, de nem nagyobb, sőt kisebb más lelkipásztoroknál ; kisebb, az erő csekélysége miatt, mely munkájával nincs arányban. Az erő csekélysége! Minden valódi nagy elhivattatás előtt, és minél nagyobb az, annál hangosabban és őszintébben szokott megnyilatkozni ez a fájdalmas vallomás! Vagy tudtok ti valakit, a ki azzal dicsekedett volna egy fontos megbízatás kezdetén, hogy neki ahhoz nemcsak ambicziója, de ereje is van? Hallgassátok meg Kálvint, mit mond haldoklása közben: «Mindaz, a mit cselekedtem, nem ér semmit! Tudom, hogy ellenségeim örülnek e vallomásomon; de ismétlem: mindaz, a mit cselekedtem, nem ér semmit; én egy nyo-