Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1903.

1903. október 24.

-1903 október 26-án. — 68. 209 megélhetési viszonyok országszerte, különösen azokká váltak a fővárosban, a melynek rohamos fejlődése egészen természetesen vonja maga után mind a lakások, mind az élelmiszerek, mind a családfentartáshoz nélkülözhetetlenül szükséges egyéb dolgok drágulását. így, ha a fix pénzbeli járandóságra utaltak országszerte érzik a megélhetés, a családfentartás terheinek megsúlyosodását, kétszeresen kell azt érezniök azoknak, a kiket hivatalos állásuk a fővároshoz köt. Ezekre nézve valóban nehéz teher a megélhetés mindennapi gondja. Oly nehéz, hogy ha nem töri is meg teljesen a lélek munkakedvét, munkabírását, de mindenesetre leköti, megbénítja azt, nagy kárára annak a munkakörnek vagy intézménynek, a melynek szolgálatára szentelték életöket, tehetségeiket. Ennek a helyzetnek káros, tarthatatlan voltát belátta már maga az állam is. «Az állam — mondja a fentemlített törvényjavaslat indokolása — saját érdekében nem nézheti közönyösen azt, hogy alkalmazottait a napi kenyér gondjai feladataik megoldásában megzavarják, hogy a rájok bízott ideális és anyagi érdekek gondozását a megélhetéssel való küzködés silánynyá teszi, és hogy végül az állani alkalmazottai munkaerejét teljes mérvben nem veheti igénybe azért, mert az ő ellenszolgáltatása sok esetben nem olyan, mint a minő ellenszolgáltatás alapján azt követelhetné, hogy az ő alkalmazottja, ha hozzászegődik, alkalmaztatását valósággal életpályának tekintse, a melynek minden erejét szentelni tartozik.» A tisztviselőt tehát «abba a helyzetbe kell hozni, hogy a megélhetés nyomasztó gondjaitól menten, vagyonilag lehetőleg függetlenül éljen hivatásának és méltó mód képviselhesse azt, a kitől megbízatását, hivatását kapta.» A vallás- és közoktatásügyi miniszter emez idézett szavainak igazságát nemcsak az állami tisztviselőkre, hanem mi magunkra nézve is kénytelenek lévén elismerni s személyes tapasztalataink alapj;in megerősíteni, mind hivatásunk kellő betölthetésének érdeke, mind a megélhetésnek rajtunk folyton nehezedő terhe bátorít, sőt kényszerít bennünket arra, hogy helyzetünket a Fötiszteletű Egyházkerületi gyűlés előtt feltárjuk és annak enyhítését tisztelettel kérjük. A Uuiiamell. ev. ref. e. ker. jegyzökönyve. 14