Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. október 18.

300 1U02 október 22-én. — e. h. ü. li. 7. bíróság meggyőződése szerint alapos Ítéletet hozni nem lehetett. Ugyanis a lelkész ellen felhozott vádakban foglalt tényekre vonatkozó tanúvallomások esküvel megerősítendők lettek volna az egvh. törv. 337. illetve 375. f-a értelmében. A kihallgatott tanuk azonban, jóllehet azok a vizsgálóbizottság által meg nem eskettettek, a tárgyalásra be sem idéztettek s így esküvel meg nem erősített vallomásuk figyelembe vehető nem lévén, ez a körülmény kizárja azt. hogy a panaszolt ügyben alapos és minden irányban megnyugtató Ítélet legyen hozható. 7. A dunamelléki ev. ref. egyházkerület közigazgatási bírósága, a solti egyházmegye bíróságának, a foktői gondnokválasztás ügyében 4. jkönyvi szám alatt hozott ítéletét, Vörös Yincze és társai fellebbezése folytán Budapesten. 1902 október 22-én tartott ülésében felülvizsgálván, következőleg itélt: Az elsőfokú bíróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok : Előre bocsátása után annak, hogy a felebbezési kérvényhez csatolt s 1885-ben hozott kir. járásbirósági ítélet, mint az elsőbiróság előtt meg nem fordult új bizonyíték, itt figyelembe vehető nem volt: a panaszszal megtámadott mindkét rendbeli választást meg kellett erősíteni, mert igaz ugyan, hogy panaszlott Simon Gábor 1887-ben egy kisebbszerü lopás vétségeért 7 napi elzárással büntetve volt. de ezen bíróság nem minősíthette azon vétséget oly súlyos természetűnek, hogy az. 15 év elévitő hatálya után is. rajta hagyja panaszlott homlokán a rovott előélet megbélyegző szégyenét s képtelenné tegye