Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.
1902. október 18.
1902 október 23-án. — 69. 197 IV. Tiszakálmán falva. A tiszakálmánfalvi missiói körről örömmel jelenthetem. hogy a vallásos élet minden ponton erősbbül, a hívek száma évről-évre nagyobbodik, az isteni tiszteleteket a hivek nagy számban látogatják. Igazi élet és elevenség azonban, a mi könnyen érthető is, csak a központban van. Tiszakálmání'alván az ev. ref. hivek jó békességben élnek a túlnyomó számban levő katholikusokkal. az evangelikus hivek azonban féltékenységből sok kellemetlenséget szereznek egyházunknak. így a közel múltban is, midőn az ev. ref. egyház mint iskolafenntartó testület segítségért folyamodott a községhez és a község hajlandónak mutatkozott néhány hold földbirtokot adni, az evangélikusok ezt megakadályozták. A milyen sajnálatra méltó ez az esemény, épen olyan örvendetes az, hogy a híveknek lelkészükhöz való ragaszkodása s egyházuk iránt való érdeklődése mind szebben nyilvánul. Az imaházat annyian látogatják, hogy az idén már egy hosszú gyalogpadot kellett betenni s a bevándorlás és születések által szaporodó hivek száma maholnap arra kényszeríti az egyházat, hogy az imaházat egy közfal kijebb helyezésével megnagyobbítsa. Húsvétkor a konfirmált gyermekekkel együtt magában a központban 72-en vettek úrvacsorát, a mennyien még soha, mióta az egyház fennáll. Az iskolában volt 41 rendes, kik közül 37 ref., 4 más vallású és 10 ismétlő iskolás tanuló. A vizsga szép sikerrel nagy számú közönség előtt mindenek megelégedésére folyt le. A harangalap már 700 koronára szaporodott. A lélekszám 237. A központ után említésre méltó szórványok : Titel, hol magyar és német nyelven tartatnak az isteni tiszteletek a szegények számára, mert az urak sajnálatra méltó közönynyel viseltetnek az egyház iránt. E szórványt a lelkész hétszer látogatta meg. A lélekszám 105. Zsablyán négyszer volt isteni tisztelet egy magán házban. Lélekszám 2Í. Csurogot négyszer látogatta meg a lelkész, de csak egyszer sikerült neki a többnyire tiszántúli ide-oda kóborló