Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

12 190.'? ápril 16-án. — 7. másikról nem mondhatnánk kevesebbet annál, a mit Metellus mondott Scipio halálakor. Ezek helyébe újat kér egyházunk Istentől s Nagyméltóságod azok egyike, a kit teljes bizalommal, és mint mondám, nem előlegezett bizalommal. hanem a múltban gyökerező meggyőződéssel állít az üresen maradt helyre. Arra a helyre, mint az egyházkerület 14-dik főgondnokát, a mely helyen Gyürky, . Darvas, Beleznay, három Teleki és három Ráday, ezek közben Wartensleben. ntánok pedig Lónyay, Tisza és Szilágyi állottak. Ha elhomályosodott is emez oszlopembereink egyikének másikának emlékezete a hosszú idők folyamán: mindegyiknek életéből maradt fenn mégis egy-egy részlet, egyegy vonás, ha máshol nem. legalább a fakult írások lapjain. Most egybegyűjtve ezeket a részleteket, vonásokat; a hithez való hűséget, az áldozatkészséget, a tevékenységet, a tudományok szeretetét, mívelését, az iskolák ápolását, szellemiek s anyagiak kellő gondja viselését, a miket az ö pályafutásokon tisztelünk: nekem úgy tetszik, hogy Nagyméltóságodnak egyházához, vallásához való ragaszkodásában, az iskolák gondviselése körül eddig is felmutatott fényes sikerében, a tudománynak s művelődésnek a nemzeti legszélesebb rétegek közt való terjesztésében, abban a kitartó munkásságában, mely hanyatlást nem ismer, e valóságos labor assiduus-ban — mindazokat együtt fogja bírni egyházkerületünk. Midőn e" hit s meggyőződés teljességének gyarló szavaimmal, de teljes mértékével annak a tiszteletnek és hódolatnak. a melylyel Nagyméltóságod erényei iránt viseltetem. a hogy tőlem telt, egyházkerületünk nevében kifejezést igyekeztem adni: Istentől áldást, fáradhatatlan munkásságára sikert és azt a különös kegyelmet kérem és óhajtom, hogy a mikor Nagyméltóságod mint amaz evangyeliomi magvető, hinti a magot annak az anyaföldnek kebelébe, melyen anyaszentegyházunk is fennáll, melyen hit, ^szabadság, hon és királyi szék védelmében apáink vére annyiszor folyt, a mely földnek Nagyméltóságod egyébként is főfő magvetője és mívelője, - hogy megkíméltessék attól, a minek az evangyéliomi magvető ki volt téve. hogy el ne jöjjön éjszakának idején az ellenség s kon-