Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. október 18.

190-2 október 18-án. — 14. 101 hivatalos testületeit foglalkoztatják. Csak épen annyit legyen szabad megemlítenem, hogy felekezetközi helyzetünk nem változott. Azok a heves támadások, a melyeknek ref. egyházunk az u. n. egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta ki volt téve, nem hogy csökkenlek volna, hanem még hevesebbekké lettek, s a Krisztusi szeretetnek és türelemnek lelkét az elzárkózás és gyanakvó féltékenység indulata váltotta fel, mely a reversalisok kierőszakolása és a csábítgatások minden neme által prot. egyházunk gyengítését czélozza. Én azt hiszem, hogy a mely egyház folytonosan csak a harczi riadót fújja más egyházak ellen, az nem a Krisztus egyháza; az a lelkész, a ki ennek a türelmetlenkedő irányzatnak szolgálatában áll, nem a Krisztus jó vitéze, az az ember, a ki faj és nemzetiség szerint különbözteti meg és a szerint szereti vagy gyűlöli embertársát, az nem áll az evangeliumi testvériség alapján, az nem méltó gyermeke a mennyei atyának. Félreismernek tehát feladatunkat, s hűtlenek lennénk evangeliumi hivatásunkhoz, ha hasonló fegyverekkel támadnánk elleneinkre. Ne erőszakkal és külső eszközökkel harczoljunk, hanem az evangelium lelki fegyvereit forgassuk, magunkat erősítsük külsőleg-belsőleg, hogy bővelkedjünk hitben és szeretetben a szent lélek ereje által. Őrködés és éberség, a cura pastoralis lelkiismeretes gyakorlása, ez idő szerint az egyediili paizs és óvszer a lelkipásztorkodás terén híveink megmentésére. En bízom a jövőben, hiszek a protestanismus magasztos hivatásában hazánkban, mert tudom, hogy részünkön van az igazság azon a fundamentumon, a mely á Jézus Krisztus. Egyetemes egyházunk figyelmét és gondját ez idő szerint a zsinati előmunkálatok ügye foglalja le. A zsinattól várják legtöbben az egyetemes gyógyszert, a mely szellemi és anyagi jólétet idézend elő, s különösen megoldásra fogja segíteni az 1848. XX. t.-cz. alapján egyházunknak magasabb állami dotátióját. A mi e