Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1900. október 20.

196 l'JOO október 25 én. — 7S. mentek a központi templomba különösen olyanok, kiknek rokonaik maradékon már áttértek. Csúrogon, e nagy s többnyire szerb lakosú községben. ötször volt a lelkész ez évben, az ottani hívek összeszedésére, a miben Ember István gyógyszerész volt segítségére, mert ott nehéz a kevés reformátust összeszedni a sok szerb és katholikus között. Eddig 47 lelket találtak s a községhez kérvényt nyújtottak be. püspöki igazolványnyal — a képviselőtestülettől öt hold föld adományozását kérve egyházi czélokra, a mit megnyerni remélhetnek is. mert a többi felekezetek is kaptak adományt. (Egy későbbi, szept. 21-én jött jelentés szerint nem sok reménység lehet ez öt hold föld megnyerésére, mert a református magyarok nem igen buzgók, többnyire kubikusok, a szerb lakosság pedig még a zsidóknak is szivesebben ad. mint a magyarnak!) Goszpodinczén ujabban is telepedtek le németek junius végén jelentkeztek is, bejelentve 17 lelket, kiket aztán aratás után a lelkész meg is látogatott: Alsó- és Felső-Kovilon háromszor látogatta meg a híveket, ott a teljesen lelkigondozás nélkül levő lutheránusok is részt vettek istentiszteleteinken, sőt urvacsorát is vettek a mieinkkel együtt. Szentivdni németjeinket is lelkészünk kétszer látogatta meg; közülök többen a központba (oda közel levén) urvacsorára át szoktak járni az ünnepeken. A missiói lelkész a gardinovezei, csúrogi és zsablyai rétségi tanyákon is tavaszszal s őszszel meglátogatja az ott tartózkodó híveket, különösen béres-családok levén, kik a téli időn kívül a tanyákon tartózkodnak. Mindezekből a missiói lelkész lelkiismeretes és buzgó munkássága tűnik ki. Azért a vallásos élet egyes felmerülő kisebb hiányoktól eltekintve elég jó, mondhatni dicséretre méltó úrvacsorával, a lélekszámhoz aránylag, sokan élnek; a rendes istentiszteletek is mindenütt elég látogatottak. A gyermekek vallásos oktatást a lelkésztől s a szórványokban az ő példája s útmutatása szerint