Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1899. október 21.

1899 október 26-án. — 106. Ií. Szelistei missió. A Szlavónia területén fekvő missióink e harmadika a legtöbb békétlenséggel és küzdelemmel kezdette s folytatta e most lezárt missiói évét is. M. é. novemberben az eszéki lutheránus lelkész, kinek Szelistén is vannak hívei nagy számmal s szintén missiót alkotnak, de sem rendes lelkészük, sem alkalmas iskolájok nincs, azzal az ajánlattal lépett fel, hogy a két testvér-felekezet egyesüljön, így könnyebb lesz a megosztott teher hordozása. A mi híveink (mindig békételenek !) hajlandók lettek volna az egyesülésre, melytől missiónk lelkésze idegenkedett, én pedig teljes határozottsággal visszautasítottam. Lutheránus atyafiakkal, Szlavónia területén, közös háztartásba lépni (magyaráznom sem kell) merő veszedelem volna. Különben is szelistei missió-épületünk, iskolánk, nem is Szelisteé, nem is magunké, hanem az egyetemes konvent tulajdona, tehát egyetemes ref. egyházunké! így a rókaszerű ajánlatot a hollónak való hízelkedéssel, egyszerűen visszautasítottuk. Nagyobb háborúságot szült a «település eszméje s vágya % mely a szelisteiek különben is megingott békességét ez évben teljesen felzavarta. A szelistei niissió 1886-ban alakult az által, hogy nmélt. gróf Pejacsevich László nagybirtokos, volt horvát-szlavon bán, nasiczi nagybirtokának szelistei pusztáját betelepítette s telepítvényeseinek felerésze református, másik fele evangélikus vallású délmagyarországi, túlnyomólag német sváb) lakosokból állt, kiknek a földesúr ingyen földet adott azzal a kötelezettséggel, hogy ott maguknak, az uradalom segítségével, lakóházakat építsenek, a midőn pedig az uradalomnak tíz évig bizonyos szolgálatokat teljesítenek, a tíz év leteltével pedig szigorúbb feltételek mellett s további javadalmazás nélkül legyenek szolgálatában. de elhagyhatják a telepet, saját házaik s földjeik visszahagyásával, azok birtokára semmi igényt