Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1899. október 21.

16 IS99 október 21-én. — 7. Az államtól egyházkerületeink évről-évre. ha nem is szükségleteiknek megfelelő, de tekintélyes segélyösszegeket nyernek s azok fejében soha a kormány viszonzásul magának jogokat, sőt hováfordításokról még számadást sem, legfölebb jelentést követel. Xem, mert a törvényesen elismert felekezetek egyházi jogai érvényben tartatnak s azok állami támogatásra épen a segélyezésben talál kifejezést. Ha most e két, szerintem alaptalan — bár jóhiszemű — aggályhoz még a harmadikat is felemlítem, azzal egy más, a congrua-kérdéssel összefüggő tárgyra térek át s ez a sok vagy a legtöbb helytt elviselhetetlenül súlyos egyházi adónak, az adókulcs lényeges megváltoztatása által lehető enyhítésének a kérdése. Bizonyos, hogy a mostani egyházadó, kivált ott, a hol a szegényre és gazdagra egyenlő s nem a vagyoni álláshoz képest különböző, vagy fokozatos: szabályszerű átalakítást követel s a most érvényben levő zsinati törvény szerint nem bizható magára a gyülekezetre s annak adókivetési szabadságára, mely rendesen a szegényebb osztályra nézve, mely a legtöbb helytt a többség, elviselhetetlen terheket ró. E részben uj és gyökeresen módosító törvényt csak az Országos Zsinat hozhat. De'az Egyetemes Konvent ennek szükségét belátva, f. évi áprilisi gyűlésében bizottságot küldött ki, minden e. kerületből 2—2 tagot (tőlünk az e. ker. két elnökét) az egyházi adózás szervezetére vonatkozó terv kidolgozására. A részünkről kiküldöttek, lehetőleg még jelen közgyűlésünk tartama alatt s az összes esperesekkel (kik a helyi viszonyokat legjobban ismerhetik) magánértekezletet fog tartani saját tájékozásuk végett, a mit a konventi bizottságban lehetőleg érvényesíthessenek. Addig tehát e fontos ügyben — legyünk türelmes várakozással ! Az egyházi adózás kérdésével szoros összefüggésben van egyházaink s bennök az egyháztagok szegénységének s e szegénység évről-évre növekedő volta s