Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1897. október 23.

24 1891 október "23-án. — 13. A lelkészi javadalmak s azok állami segélye kérdésével kapcsolatban, kötelességemnek tartom egy saját szerény kezdeményemről is számot adni. mely nem az általános lelkészjavadalmi segélyezésről, hanem annak csak egy részletéről szól s a mai tervezetnek kiegészítésére törekszik, melyet azért az esperes urakkal közöltem s általok az egyházmegyéknek is tárgyalása alá bocsátottam. Arra az alapra állottam, melyből a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter is kiindult s melyre az Egyetemes Konvent is a maga számításait — a lelkészjavadalmak segélyezése iránt — alapította. Ez pedig a 81)0 forinton. mint meghatározott lelkészi izetési minimumon alól levő javadalmaknak egyelőre három év alatt 600 forintra, 10 év alatt pedig 800 forintra államsegélylyel kiegészítése. Bizonyára ezek sem zsiros fizetések, de mikor nagy számmal vannak egyházunkban hatszázon aluli, s számosan az öt-, négy-, háromszázat, sőt nem egy még a kétszázat sem, vagy alig felülmúló lelkészi lizetések: egyetemes egyházunk ezt is örömmel fogadta; sa hatés nyolczszázra való kiegészítést koldus-alamizsnának mondani, —bár némelyek mondták — józanul s a körülmények számba vételével még sem lehet, nem észszerű. Az államtól sokat lehet várni, de mindent követelni nem: s az 1848:XX. törvényczikk teljes valósításának az ideje anyagi viszonyaink szempontjából bármily kívánatos, sőt jogos is reánk nézve — más felekezeti viszonyok s jelesen a katholikus egyház autonómiájának vajúdásai miatt— még nem jött ei; de egyházi és különösen autonomiai viszonyaink tekintetbe vételével, az ma talán nem is volna kívánatos. Mert azt talán az 1848-iki törvényhozás sem gondolta, hogy ha az állam az egyházak összes szükségei, azok közt a lelkészi javadalmak terhét is magára veszi és fedezi: abba egyházunk javait s jövedelmeit is nem vonja be s teljes autonómiánkat is érintetlen hagyja!