Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1896. október 17.

1896 október 11-én. — 11. 31' doztuk, míg termővé vált. így vagyunk mindennel; vallásunk vérrel szerzett szabadságát addig szerettük s őriztük jobban, míg folyvást küzdenünk kellett megtartásáért s áldoznunk fentartásáért. íme az egyházi közöny ez egyik — kézzel fogható forrása; a másik vagy talán ennek magának is forrása: az Isten igéjének nagyon is elharapózó elhanyagolása. A több tudással növekedett a kételkedés; pedig a tudás soha sem nőhet oly magasra, hogy felülmúlja s feleslegessé tegye a hitet; a világörömei s áligazságai már Krisztus korában is kisértették a lelkeket s ostromolták a hitet; nem csak korunk betegsége ez, mint sokan hiszik. De mentől felvilágosultabbak vagyunk, s mentől nemesebben és kényelmesebben élünk: annál vallásosabbaknak kellene lennünk s lehetnénk is, de ennek sokszor az ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem folytatom tovább ! vajha az ezredik év, mint Izraelben a húszszorta rövidebbre szabott kiengesztelési év, a kürtölés esztendeje, hatott légyen, hasson úgy reánk, hogy megújuljunk és megerősödjünk. Mielőtt egyházunk halottairól emlékezném, jelentésem szomorú bef'ejezéseül: meg kell említenem kerületünk élő veszteségeit. Espereseink sorából Csekey István tolnai- és Dányi Gábor f.-baranyai espereseink mondottak le hivatalaikról. Amaz aggkora -— ez (reméljük csak ideiglenes s mulandó) betegsége miatt; ne vegyünk búcsút tőlük, sőt számítsunk még jelenlétökre s közremüködésökre, mert mindkettőt tanácsbiráink számában birjuk, különösen Dányi Gábort illetőleg, kit mint ek. tanácsbirótmost is körünkben látjuk s esetleg még mint esperest is fogjuk üdvözölhetni. Szilágyi Sándor, szintén tanácsbiránk sok éven át viselt ügyészi állásáról végleg lemondott, aggkora s gyöngeségei méltánylandó indokából, magával viszi sok évi érdemei emlékezetét s a mi méltánylásunkat s hálás elismerésünket. De legyenek bár sorainkban, vagy nem: kívánunk nekik hosszú életet! Még azokról a veszteségekről kell szólanom, melyeket a lefolyt év hozott reánk, egyetemes egyházunkra és egyházkerületünkre.