Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1896. október 17.

1896 október 11-én. — 11. 19' •tetése. Híveink egy része (százalékokban még most ki nem számíthatom) különösen népesebb gyülekezeteinkben s különösen városainkban — hol a cura pastoralis sokkal nehezebb s egyes lelkekre alig terjeszthető ki — igen nagy számban mellőzi a polgári házasság megkötése után az egyházi áldás kikérését s még többen a hirdetést, melyet a polgári hirdetés mellett merőben feleslegesnek tart. Az egyházi esketést és áldást is talán feleslegesnek véli s kivált városokban és nagy •tömegekben még a társadalmi tisztesség által sem érzi követeltnek, Mily arányban kevesbedtek az egyházi hirdetések és esketések az új házassági törvény óta: arról statisztikai adatokat kisebb és nagyobb gyülekezeteinkből a következő évben (mikor a hullámok áradása vagy meghiggad vagy állandósul) igyekszem beszerezni s esetleg bemutatni. A hirdetések és esketések e fogyatkozása, egyfelől lelkészeink — amúgy is szük jövedelmének a stólákban való tetemes — néhol szinte ijesztő csökkenését vonta maga után; de egy ennél is nagyobb veszély lappang alatta. A születendő gyermekek vallása iránt a jegyesek közt a házasság előtt való megegyezés szabadalma — ez a feltámasztott és törvényesített reversalis — arra buzdítja a r. kath. papokat (kikről meg kell vallanunk, hogy a cura pastoralisnak a családokkal való érintkezésben, sokkal buzgóbb és szerencsésebb gyakorlói nálunknál), hogy minden vegyes házassági esetben igyekeznek a születendő mindkét nembeli gyermekeket, már születésűk előtt, magoknak és egyházuknak biztosítani. Ezen a ponton kell legéberebbeknek, legtevékenyebbeknek lennünk, hogy egyházunk évről-évre még nagyobb számbeli fogyatkozást ne szenvedjen, mint szenved e nélkül is egy más, általam többször említett szomorú ok által. A mi a lelkészek javadalmában az esketési és hirdetési stólák, ha nem is teljes megszűnte, de mindenesetre igen tetemes csökkenése által előidézett s néhol igen érzékeny ^károsodást illeti: ennek kárpótlását megtalálni igen nehéz. •Jobb módú egyházak azt magok belátásából és jószántából lelkészeiknek kipótolhatják saját pénztáraikból, a mire máiTan is több követendő példánk, mint a kecskeméti egyliáz2*