Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

242 18.94 október 30-án. — v. ü. 8. Ugyanezen tárgyalás alkalmával megjelent hagyományosokkal a hagyatéki ügy letárgj^alása és a hagyományosok illetményeinek kifizetése körül felmerülendő költségekre nézve abban állapodtam meg, hogy örökhagyó elhunyta napjától a kifizetésig hagyományaik után kamatokat nem igényelnek. — Mert a hagyatéki biróság az oldalági kiskorúak érdekében rendelvén el a hagyatéki ügynek tárgyalás útjáni tisztázását, az ez alkalommal fölmerülendő mindennemű költségek csak a hagyományosokat terhelhették. Ezen hagyatéki tárgyaláson úgy 1894. évi febr. hó 3-án a beküldött és beadott anyakönyvi kivonatok megvizsgálása után történt megállapodásokhoz képest a paksi kir. járásbíróság mint hagyatéki biróság a birói letétből a takarékpénztári részvényeket és betétkönyveket birói megbízott közjegyző kezéhez kiutalványozta, a mely utalványozó végzés alapján az értekek felvétele után a hagyományosok illetménye, úgy a hagyatéki terhek a birói megbízott által kifizettettek és kiegyenlíttettek. Miután azonban a megtartott két hagyatéki tárgyalás alkalmával fentartottam magamnak, hogy a hagyományosok kifizetése után a hagyatéki vagyonállagról, a hagyományok és terhek kifizetéséről, a folyó kamatok bevételezése s azt terhelő kiadásokról a birói megbízott által készítendő számadásokat megvizsgálhassam, Hagymássy Károly kir. közjegyző 1894. évi junius hó 27-re a számadások megvizsgálására ujabb tárgyalást tűzött ki. — Azonban ekkor még Munkácsy Menyhért gyermekeinek kifizetendő hagyományokra nézve árvaszéki jóváhagyás nem volt s ezek között bíróilag végrehajtás útján Munkácsy Ágnestől lefoglalt illetmény ügye, úgy a liagyományi illeték rendben nem lévén, a számadás összeállítható és megvizsgálható nem volt, hanem a hagyatéki vagyonállag rendezését és a leltár kijavítását ejtettük meg, és pedig úgy, hogy miután a takarékpénztári könyvek leltározásánál íráshibából tévedés követtetett el, a mennyiben a 12. tétel alatt leltározott könyvecskében nem 1708 frt 39 kr. tőke, hanem 1768 frt 39 kr. tőke foglaltatott és a 49. tétel alatt leltározott tőkésített kamat összege nem 555 frtot, hanem 505 frt 50 krt tett ki, a vagyonállag végeredménye is ekként lőn kiigazítva. — A terhek tekintetében is változás történt, amennyiben örökhagyónak 1893. évi 6 frt 75 kr. adótartozásai a teher tételek közé fölvétettek és a paksi ev. ref. egyháznak járó tartozás után 15 frt kamat szintén szá-