Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

176 1804 november 1-én. — 84. dom — mert már az 1886-ban előterjesztett legelső missiói programmomban is felhívtam erre a Főtiszteletű egyházkerület és egyházi konvent figyelmét. Tudván, hogy egyszerre minden bajon segíteni nem lehet, erőnk nem engedi — egyelőre, vagy mihelyt lehet — csak azt merem kérni, hogy az alsó alap—szentivánvi tanító káplánság javadalma 150 frt évi segélylyel gyámolíttatván, — a vértesaljai egyházmegye már is szervezett s lelkesen működő missiói bizottságának számadási kötelezettség — s közvetlenül az egyházmegye esperese s közvetőleg az egyházkerületi főhatóság ellenőrzése s felelőssége mellett, 5—600 frt évi segély bocsáttassék rendelkezésére. Főtiszteletű Egyházkerület — s ha szabad ide tennem : Méltóságos Egyetemes Konvent, ezekben adtam elő, bár kivonatosan, még is tűlságosra terjedt — jelentésemet Egyházkerületünk fennálló, az egy beskait kivéve, mind az én püspöki hivataloskodásom tíz éve alatt szervezett (s a beskai is ez alatt kiegészített) missióiról jelentésemet s a még szervezendők iránti nézeteimet. Ismerve egyházi közalapunk helyzetét s abban a missiókra fordítható erő korlátait, nem biztatom magamat azzal a reménységgel, hogy mind az, a mit szükségesnek tartok (s bár igen mérsékelt igényekkel tervezek) egyszerre valósítható legyen. De mivel életem s püspöki hivatalom egyik elsőrendű feladatának ismertem (s az új egyházpolitikai törvények által lényegesen megváltozott helyzetben kétszerte feladatomnak kell ismernem) a rendes lelkipásztorkodást nélkülöző lelkeket s különösen az ezerekre menő gyermekeket -— a juhokat és a bárányokat — egyházunknak megtartani, összegyűjteni és gondoskodás alá venni, a mit csak a missiói működés által lehet elérni, a Dráván úgy innen, mint túl, az anya- és társországban egyaránt: nem mulaszthattam el ezt épen most ismételve elmondani s e részben teendőinkről (csekély nézeteim szerint) rendszeres és összefüggő programmot terjeszteni főhatóságaim elé. A magasabb bírálat alá készséggel s az engem megillető alázatossággal bátorkodom azt terjeszteni. S most összeállítom a számokat; a valósítás sorrendjének megállapítását a Főt. Egyházkerület és Egyetemes Konvent bölcseségére s a lehetőségre bízom.