Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

168 1894 november 1-én. — 84. Mivel a ferisánczi magyar- és (esetleg) a golinczei német telep terve­zett meglátogatása a fentebb említett okból elmaradván, e helyekről többen szintén bejöttek a látogatásra s istentiszteletre. Az imaházba az összegyűltek nem fértek be s sokan a nyitott ajtón át hallgatták az egymást követő két beszédet. Először németül beszéltem (a többség csak ezt értvén meg) s előadva e missió keletkezését, a maguk nehéz küzdelmeit, első lelkészük buzgólkodását s egyfelől az alapító gróf Pejacsevich család, másfelől az Egyetemes Konvent iránti hálaköte­lezettségeiket, mai állapotukra s teendőikre bővebben kiereszkedtem. Mivel e beszéd alatt a magyarok nem fértek be, utána az imatermet kiürítettük s a magyarok — és a németek közül is a magyarul tudók — bejövén, tartottam magyar beszédemet, különösen a szórványokban élők viszonyaira s teendőikre tekintettel. A kettős istentisztelet végeztével az iskolás gyermekekkel tar­tottam vizsgálatot; azután a presbyterekkel értekeztem az anyagi állapotok felől. Egy gondnok, 8 rendes presbyter és 3 póttag vezetik, természetesen a lelkész fővezetése alatt, az egyház dolgait. Az első két-három évben, míg a telep keletkezett, az emberek az uradalom részére a vállalt erdőirtással, s a maguk építkezésével voltak elfog­lalva, az egyház és a lelkészi hivatal fentartásálioz épen semmivel sem járultak; maguk is alig élhettek, mert alig volt közöttük, a ki nem üres kézzel jött volna ide, új ottbont keresni. A lelkész is velők nélkülözött, csak 500 forintja levén a missió-alapból, melyből önfen­tartása mellett utazásait is kellett fedeznie a szórványokban, melyekre mintegy felfedező utakat kellett tennie ide-oda, a honnan hallotta, hogy ott is vannak reformátusok. A harmadik évtől kezdve, mikor már egy kissé helyre vergődtek, saját 5—5 hold földjüket mívelni kezdették s uradalmi vagy más munkára is mehettek, napszámmal keresni valamit, — mert, mondhatni, kivétel nélkül jó munkás, szor­galmas és józan életű emberek s asszonyaik is hasonlók, — megkez­dődött az adófizetés. Minden családapa fizetett a lelkésznek 30 liter (egy véka) búzát és V* öl fát, melyből a lelkész az iskolát is köteles volt fütetni. A múlt évben ezt a papbért egy véka kukoriczával emel­ték s kiterjesztették a fizetési kötelezettséget minden házas párra, ha házközösségben élt is a családapával. így van 75 fizető pár. Behozták a stólát is,- mi az első két évben nem volt; keresztelésért 50 kr, kis halottért 50 kr, felnőttek temetéseért 1 forint; házasok hirdetéseért

Next

/
Oldalképek
Tartalom