Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 november 1-én. — 84. 157 egy része, különösen a két kis községbeliek állandóul meg nem telepedett s Bosznia felé törekvő. De a kik s a míg itt maradnak istentiszteletre bejárogatnak Mitroviczra, mivel a lelkész mindig előre értesíti látogatásáról. Délben érkeztünk Mitroviczra; szép város, a régi határőrvidéki korszakból, lakossága túlnyomólag szerb ajkú. Két gör.-keleti s egy kath. temploma. Törvényszék s járási székhely; szép intelligentia; kitűnően berendezett iskolák, melyek közül a polg. iskola egyik termében szokta lelkészünk az isteni tiszteleteket tartani. Ez alkalommal azonban magát a díszes és tágas g.-keleti templomot nyitották fel előttem s ennek az Ikoniumon (a képes-falon) kívül eső hajójában, az azt ünnepies hangulatban elfoglaló népes gyülekezet előtt tartottam először magyar, azután német nyelven is beszédemet, melyen nemcsak híveink (valami 70-en), de más felekezetekből is sokan megjelentek. Istentisztelet után a magunkéi közül az érdeklődőket s értelmesebbeket ott marasztván, velők értekeztem. Itt, múlt központi helyen szükséges a szervezkedés; e végből kívánatos egy imaház s iskola szerzése ; mi a kincstári épületek közül több felesleges s eladóvá tett házak valamelyikének olcsó áron lehető megszerzése által valósulhatna. Abban egyeztünk meg, hogy ők itt utánajárnak az illetékes közegeknél s engem értesítvén, én a p.-ü. ministernél támogatom ügyöket. Mindenesetre magoknak kell a vételár nagyobb részét összeadniok; de némi segélyre az egyházi közalapból is tarthatnak számot. S épen az alapvetés és szervezkedés czéljából, évi rendes segélyt fogok kérni részökre. Nagyon buzgó, tevékenységre lelkesedő nép ez, melyet támogatni kell. Megemlítem, hogy a Mitroviczán letelepült ref. híveknek, a község, épen a vasút mellett, a község közelében szép temetőt adományozott, a mi már magában is feltételezi a szervezkedést és állandóságot. Az esti vonattal (Yukovár, Dálya, Eszék felé) elhagytuk Mitroviczot s ezzel a beskai missió területét. 3. Banovcze. Későn, 9 óra után érkeztünk Sidre, a bánovczei missió első pontjára, hol ugyan kevés református hivünk van, de a pajzosiak