Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 október 31-én. — 63. 123 A felsőbaranyai, a kecskeméti, a külső-somngyi, a pesti, a tolnai és a vértesaljai egyházmegyéknek az alapszabály-tervezetre vonatkozó módosítási indítványait a lényeges gondolatokban röviden a következőkben foglalhatom össze: A tervezet 1. §-ában foglalt «egyszersmindenkorra szóló végkielégítési) gondolatát, mint «eddigelé egyházi életünkben ismeretlent és senki által nem óhajtottat», töröltetni kívánják a felső-baranyai, a kecskeméti és a vértesaljai egyházmegyék s határozottan a kegyév fentartása mellett nyilatkoznak. A külső-somogyi, a pesti és a tolnai egyházmegyék a végkielégítést meghagyják, hanem csak az öt szolgálati éven alul elhaltak családjaira nézve óhajtják életbeléptetni. Ugyancsak a tervezet 1. §-ában contemplált nyugdíjintézet ellen nyilatkoznak: a felső-baranvai, a kecskeméti és a külső-somogyi egyházmegyék és álláspontjuk helyességének igazolására hivatkoznak a Zsin. Törv. 270-ik szakaszára, a mely szerintök csak azt teszi feladatává a konventnek, hogy a nyugdíj-intézet kérdésével tovább is foglalkozzék s készítendő tervezetét terjeszsze a közelebbi rendes zsinat elé; sőt a felső-baranyai egyházmegye azt mondja, «ha a konvent e tervhez mégis ragaszkodik, ezen eljárását világos alkotmánysértésnek kellene tekinteni». (Jkv. 1894. 46. p.) Ellenben a pesti egyházmegye a nyugdíj intézet felállítását határozottan szükségesnek itéli; de a mint mondja, «nem foglalható le az életbe léptetni rendelt intézményi), t. i. a gyámintézet jövedelméből a még csak tanulmányozás tárgyául kitűzött és concrét alakot nem öltött eszme javára semmiféle százalék. Specialiter az orsz. közalap jövedelmeiből gyűjthető némi tőke a nyugdíjalap javára, úgy, mint ez a gyámintézetre már foganatosítva lett: de semmi esetre a gyámintézettel kapcsolatosan ; mert igen fontos és szükséges a nyugdíjalap megalkotása is másodsorban, azonban más a hivatása, mások kell, hogy legyenek a fentartási forrásai is». (Jkv. 1894. 6. sz.) A tolnai egyházmegye azzal a módosítással fogadja el a lelkészi nyugdíj intézetet, hogy ennek a felállítására csak a domestikából — a 24. §. 4., 5. p. szerint — befolyó összeg 25°/o-a használtassék fel s ne a gyámintézet egész jövedelmének 25°/o-a. A vértesaljai egyházmegye expressis verbis nem szól ugyan a nyugdíj intézetről; de miután a tervezet 28. §-ról szólva, megemlékezik a nyugdíjintézet alapjára elkülönítendő hányadról is