Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 október 29-én. — 48. 77 hirdettetvén, a megüresedett hely betöltetik; de ez alkalomból, az itt rendkívül sűrűn előforduló, s az intézetre méltán hátrányosnak tekinthető tanári személyváltozások megszüntethetése szempontjából a tanári kar által a Főtiszteletű egyházkerületi közgyűléshez következő előterjesztés intéztetett, jelesül : Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Azon alkalomból, hogy dr. Magyar István jogtanár a kecskeméti kir. törvényszékhez alügyészszé kineveztetett, s így ezzel jogakadémiánkon rövid öt év alatt négy tanszéken öt tanár személyében történt változás, alulírott tanári kar elutasíthatlan kötelességének tartja, hogy jogakadémiánk nagy kárára ily sűrűn felmerülő személyváltozások okára rá mutasson, s annak elhárítására a Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés hathatós közbelépését kikérje. A gyakori személyváltozásoknak egyedüli oka a tanári javadalmazás még mindig csekély voltában rejlik. A helyzet az, hogy a jelenlegi jogtanári fizetés a kir. albiró fizetésével mondható egyenlőnek, s így nagyon természetes, hogy legnagyobb része a fiatal tanároknak megragadja a különösen jelen időszakban oly gyakran és könnyen kínálkozó alkalmat, hogy a jogakadémiai tanári pályát, mely legnagyobb részökre az előmenetel utolsó fokát képezi, felcserélje azon hasonlóan dotált birói állással,, mely a hierarchia legalsó fokán úgyszólván mindenkire nézve csak a későbbi emelkedés első lépcsőfokát jelenti. Másrészt pedig figyelembe veendő, hogy kik pályáznak ily körülmények közt jogtanári állásra? kivétel nélkül kezdő fiatal doktorok, ügyvédjelöltek, bírósági aljegyzők stb. Haladtabb, jobb helyzetbe került jogászok concursusára a fent elmondott okból nem lehet szá^ mítani. S mire a fiatal tanár e szakmájába magát bele dolgozta volna, s működése eredményesebbé, értékesebbé válhatnék, a kecsegtető jobb: állás elvonja őt a katedrától. így bátran mondható, hogy jelen viszonyok közt a jogtanári állás csakis a kényelmetlenebb joggyakornokoskodás éveinek jobb helyzetben való eltöltésére alkalmas átmeneti állapotnak tekintetik;, különösen a reform, vallású tanárokra nézve, a kik — el lévén zárva előlök a kir. jogakadémiák jobban dotált állására való juthatás is — annál hamarabb átlépnek a bírósági vagy más állami szolgálat körébe.