Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.
1893. október 21.
1893 október 24-én. — 116. 187 gált. Most — a papbéren kívül — állandó egyházi adózás behozatalán fáradoznak. Az ebből várható jövedelem is csak csekély lehet, mert a hívek kivétel nélkül szegény, nagyobb részt birtoktalan s csak kezök munkája után élö napszámos emberek. Ámbár az E. Közalap 300 frt missiói segélye lehetővé tette a lelkésznek a segédtanító tartását oly végből, hogy az iskolai tanítás által folyvást lekötve nem levén, a missiói területre fordíthasson kellő gondot: még ez sem tekinthető végleges megoldásnak. A lelkész — kinek a segédtanító tartása után fenmaradó javadalma — a megélhetésre s körutazásra így is elégtelen: e gondtól az által volna fölmenthető, ha a hévíz-györki ref. és ágostai hitv. hívek, kiknek helyben anyaegyházuk s lelkészök nincs, oly feltétellel tudnának egyesülni, illetőleg egyezségre lépni, hogy közös lelkészük legyen a hévízgyörki ref. lelkész, tanítót pedig tartsanak az ág. hitvallásúak. E megoldás még csak eszmében él, de valósulása elől nincs elzárva a lehetőség, ha előbb nem — az aszódi anyaegyházban beállandó lelkészváltozás idejével. Hatvanban, mint már múlt évi missiói jelentésemben jeleztem, az evang., helvét és ágostai hitv. protestánsok közt az egyesülés tényleg megtörtént. A f. évben, a pesti egyházmegyében tartott püspöki látogatásom alkalmával úgy Hévíz-Györköt, mint Hatvant meglátogatván, örömmel tapasztaltam ez utóbbi helyen az egyesülés máris érezhető üdvös hatását. — Az 1892 szept. 4-én tartott közös ülésükben imaház-bérlet iránt hozott (tavalyi jelentésemben említett) határozatokat haladéktalanul foganatosították s a közös imaház még azon év deczember 4-én isteni tisztelettel nyittatott meg s azóta minden két hétben rendes isteni tiszteletet tart benne felváltva a ref. missiói lelkész és az aszódi ág. hitv. lelkész — abban tartottam én is, püspöki látogatáskori beszédemet ez év május 27-én. Az iskolákban a hitoktatás is rendszeresen foly, 20 ref. és 7 ág. hitv. gyermekkel, kik együtt veszik a vallásbeli oktatást a missiói lelkésztől. Itt a missiói leányegyház fennállása, a nagyrészt értelmiséghez tartozó s középrendű hívek által, biztosítva volna, ha — mint kérik is — némi állandó évi segélyben részesülnének, imaházuk bérletére. Aszódon 20 ref. család van, 50 lélekkel, kiket a missiói lelkész időnkint meglátogat, s kik nyilvános istentiszteletre H.-Györkre járnak. A javító-intézetben a ref. gyermekek vallásoktatásában még eddig