Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

48 1892 október 1-én. — 2. 3. 4. A pesti egzliázmegye Kerkapoly István liévízgyörki, a solti Decsy Dénes makádi lelkészt gyászolja sorai közül kiragadott áldozataiként a siető halálnak. A legifjabb nemzedékből a jövő három reményteljes, jól készült harczosát ragadta el a fiatalságnak sem kedvező halál. Liptay Imre ercsii h. lelkészt, kit buzgósága missiói működésre lelkesített, ösztökélt s tettvágvra lobogtatott, súlyos betegsége ágybaszegzett s tehetetlenné tett, gyötörve a halál félelménél jobban azzal a fájdalommal, hogy semmit sem végezhet el azokból, a melyeket maga elé tűzött. Sebestyén Imre fóthi segédlelkészt, az iskolából alig hogy kilépett, jeles képzettségével s szép magaviseletével egyiránt megnyerő és szép reményre jogosító fiatal erőt, kit alig lépett szolgálatába, magához szólított az Ur; s végre legközelebbről Hamar Andort egyházunk fiatal Timotheusai közt kiváló, mondhatnám, kimagasló szolgatársunkat, kit, mint segédemet, kedves fiamat, én siratok legbensőbben, de kinek mindnyájan magas jövőt jósoltunk, ha a kérlelhetetlen halál keresztül nem húzza több mint jó indulatú reményeinket: alapos számításunk- s jogosúlt várakozásunkat! Világi nagyjaink közt — a már előbb említett két jelesünkön túl, Iíozma Ferencz-ben egyházkerületünk egy régi tanácsbíráját, ki miután régebben egyházi ügyeinkben tevékeny részt vett, utóbb a haza és állam szolgálatában, a közgazdasági téren szerzett halhatatlan érdemedet, s vívott ki közbecsülést és legfelsőbb elismerést s bár egyházi ügyeinktől visszavonulva, igaz protestáns érzületét mindvégig megtartotta; Szilassy Istvánban, a kecskeméti egyházmegye jubilált tanácsbíráját, a magyar táblabíró s a buzgó és erős kálvinista e tiszteletreméltó typusát, egy őseiben s újabb sarjaiban egyaránt kiváló protestáns család méltó tagját; Kaloesa Balázsban pedig a nagykőrösi praeparandia lelkes és áldozatkész jól tevőjét, a ki holta után messzi jövőben érvényesülendő nagy alapítványával örökítette meg nevét egyházunk — jelesen a nagykőrösi egyház és praeparandia — évkönyveiben, a nagy alapítót gyászoljuk. Tanítóink sorából, két fáradt veterán, Szabó Sándor