Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

1892 október 1-én. — 8. 45 itt ki a vértesaljai egyházmegye legújabb intézkedését, melyszerint missió-bizottságot alakított s annak feladatává tette az egyházmegye területén levő nagy uradalmak s puszták téréin szétszórva levő (és sokszoros csábításnak s veszélynek kitett) híveink számbavételét, nyilvántartását s lelki gondozásban részeltetésők iránt megfelelő javaslatox készítését. Hasonló intézkedés szüksége forog fenn — s történik is részben már — a kecskeméti, pesti, solti, alsóbaranya-bácsi egyházmegyékben is s óhajtandó, hogy ezek is missió-bizottságok felállítása által gondoskodjanak pusztai s egyéb szórványaik nyilvántartásáról. Püspöki jelentésem legszomorúbb fejezetéhez, kötelességeim legfájdalmasabbikához értem, szellemi s szívbeli nagy veszteségeink felsorolásához, halottaink emlékezetéhez. «Halottak napja» nekünk is mindig ez a nap! S ezek között legelőször egy nagy veszteségről kell megemlékeznem, arról, mely egyetemes egyházunkat, református felekezetünket Révész Bálint tiszántúli püspök m. é. október hó 7-én bekövetkezett halálával sújtotta. A kőszikla-tanítvány szilárdságával, az Ur kebelén nyugvó tanítvány szelídségével biró protestáns pap és püspöknek, a nagy imádkozónak — bár nem váratlanul, mert hosszas és súlyos szenvedés után — bekövetkezett halála azért nem kisebb fájdalommal töltötte el minden magyar protestáns szivét, nem kisebb gyászba borította Sionunkat, sőt részvétet keltett az egész hazában s Debreczen összes harangjainak zúgása a Kárpátoktól az Adriáig visszhangzott. Helye betöltetett; a tiszántúli egyházkerület egyházai szavazatának nagy többségével megválasztott utódát Főtiszt. Kiss Áron püspök személyében őszinte tisztelettel és testvéri szeretettel üdvözöljük — de Révész Bálint kedves emléke él s élni fog sziveinkben; buzgó és fenszárnyaló és a szívek mélyéig ható imádságai még sok ezer lelkeket fognak a Mindenható trónjáig s a szeretet amaz örök forrásához emelni, a hova ő, a halandóság porából, visszatért! Saját egyházkerületünket, kiváló tagjai s hű szolgái elhunytában a lefolyt év alatt ért veszteségek egynémelyikéről, épen a legnagyóbbakról, már a f. é. márczius hó 7-én tartott