Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

40 1892 október 1-én. — 1. páratlanul boldog és édes viszonyunk emlékét, velem együtt, híven megőrizték szívökben — hanem valamennyiben, melyek mint egykori esperesöket ismertek, a lelkészek pedig — néhányan még abból az időből, többen későbbiből, de szintén számos év óta, barátságukkal boldogítottak s a legfiatalabb]a pedig lelki atyját ismerte bennem. S valóban mind a gyülekezetek, mind lelkésztársaim — valamint a polgári hatóság közegei — részéről is, a szívesség, szeretet és ragaszkodás annyi és oly jeleiben s bizonyságaiban részesültem, mint solia és sehol. Szerencsém, hogy én mindebből semmit — vagy csak igen keveset — tulajdonítok magamnak, egyéniségemnek vagy épen érdememnek — hanem az illetők jóságának s Isten kegyelmének; különben az önhittség éj) oly rút, mint nevetséges bűnétől alig óvhatnám meg magamat. De lelki örömemnek nem ez volt egyedüli, sőt nem is legfőbb forrása: hanem az egyházmegye összes s az egyes egyházak életében, ügyvitelében s tevékenységében mindenütt tapasztalt jó rend, mely tündöklik magában, dicsekedés nélkül; az élő hit és buzgóság, mely tettekben és nem szavakban nyilvánúl; s a magyar kálvinista jellem ama legjobbja, mely rajongás és kegyeskedés nélkül, a hit szilárdságában s az egyházi élet gyakorlatiasságában mutatja meg erejét s találja fel életforrását. Mi része van ebben az egyházmegye minden téren kitűnő esperesének, a lelkipásztorok közötti nem csak colle • gialis, de baráti benső egyetértésnek, a gyülekezetek — még csöndes háborgást is csak egy-két helyen ismerő — békeszeretete, s isteni és emberi törvények iránti engedelmes hűségének: azt ítélje meg s oszsza ki közöttök a megérdemelt koszorú egy-egy ágát vagy levelét a mindeneket igazán ítélő s jutalmazó Isten. En csak örökké tartó hálával és szeretettel tudok reájok emlékezni. Mi és mekkora a lefolyt évben az anyagi, s az attól elválhatatlan, mert nagyrészt azon alapuló szellemi gyarapodás, mely tényezők s mily arányban folytak be arra egész egyházkerületünkben: azt jelentésem mindjárt bekövetkező végén, a tett áldozatok elősorolása fogja részletesen feltüntetni. Szabad legyen azonban némely egyes tényeket már előre